2017. július 31., hétfő

Világörökségek nyomában a Boden-tó körül - VII+I. rész




Nyomozás: Járt-e zeppelin Egerben? avagy: Ez az Eger a mi Egerünk?



A Zeppelin Museum előcsarnokában lettem figyelmes egy táblán EGER nevére. Csodálkoztam, de aztán úgy gondoltam, hogy sok helyen a világban van ugyanolyan nevű település, ez biztosan nem a mi EGERünk. De hazaérve csak nem hagyott nyugodni a dolog, és elkezdtem nyomozni (már megint). És akkor rábukkantam, hogy bizony, ez ez Eger lehetne éppen a miénk is.


 
Ezért lehetne a miénk:

Az LZ 127 (Luftschiff Zeppelin 127) lajstromszámú Graf Zeppelin egy német merev szerkezetű léghajó volt, egyben a német léghajógyártás legsikeresebb darabja. A repülőt a tervezőjéről és a gyártását finanszírozó német grófról, Ferdinand von Zeppelinről nevezték el.
 
Graf Ferdinand von Zeppelin
 
1928. július 8-án keresztelte meg Ferdinand von Zeppelin gróf lánya, azon a napon, amikor néhai apja betöltötte volna 90. évét. Első útjára 1928. szeptember 18-án indult, és kilenc éven át üzemelt. A Graf Zeppelin 136 alkalommal repülte át az Atlanti-óceánt. A léghajó a világ első, menetrend szerinti, nonstop interkontinentális légijárata lett. 1929-ben a Graf Zeppelin megkerülte a Földet is, öt megállóval. Ez volt az első ilyen jellegű út, melyet óriási médiaérdeklődés kísért. A léghajó eljutott az Arktiszra (Polarfahrt) is.

A léghajó több európai, valamint közel-keleti látogatáson vett részt.
 
LZ 127 Graf Zeppelin

Az LZ 127 Graf Zeppelin Kairó felett


Az LZ 127 Graf Zeppelin a világkörüli útjáról magukkal hozott holmik

 
Budapest felett először 1929. október 16-án pillanthatták meg a Zeppelint, amikor éjjel átrepült a főváros fölött. Egy évvel később, 1930-ban Görögországból Német Birodalomba visszatérőben, átlósan átrepült a Dunántúl felett. Ez az esemény a korabeli sajtóban nagy hír volt, és ez adta az ötletet egy Magyarország feletti bemutatóra, körrepülésre.

Az LZ 127 Graf Zeppelin, az akkori idők legnagyobb léghajója 1931. március 29-én, vasárnap reggel 8 óra körül szállt le a Weiss Manfréd Művek saját csepeli repülőterén. Friedrichshafenből indult, és a fedélzetén a személyzeten kívül 12 utas tartózkodott. A léghajón több neves személy utazott, többek között Karinthy Frigyes, Horthy István és gróf Almássy László. A Magyar Aero Szövetség 250 utászkatonát vezényelt ki a helyszínre, hogy segítsék a léghajó leszállását és lehorgonyzását a róla ledobott kötelekkel. Nem volt egyszerű a feladat, ugyanis hózáporral és szélviharral kellett megküzdeniük. Ennek ellenére is mintegy 30 000 ember ment ki a helyszínre. Karinthy Frigyes volt, aki a sikeres földet érés után elsőnek lépett ki a léghajóból. Horthy Istvánt édesapja, Horthy Miklós kormányzó várta a repülőtéren.

A Graf Zeppelin rövid pihenő után, 30 fizető utassal -köztük Gömbös Gyula honvédelmi miniszterrel és több újságíróval- felszállt, és elindult magyarországi körútjára.

A terv szerint a Parlament épülete, a Mátra, Eger, Mezőkövesd és Miskolc, majd Szentes és Hódmezővásárhely térsége, aztán Debrecen, majd a Jászság, onnan pedig újra a csepeli repülőtér következett volna.

Az egriek is nagyon várták a Zeppelint. Az Eger napilap 1931. március 22.-i számában a címlapon számoltak be arról, hogy a léghajó Eger, Gyöngyös és a környező falvak felett is átrepül majd. 

Forrás

Majd ugyanez a napilap a 1931. március 31.-i számában arról ír, hogy a dunántúli kedvezőtlen időjárás miatt (hóvihar tombolt!) módosítani kellett az előre bejelentett útvonalat. Budapest, Hatvan, Miskolc, Lillafüred, majd újra Miskolc, Debrecen, Kecskemét és Budapest lett a tényleges útvonal. Jelentős eseménynek számított még az is, hogy a hóvihar miatt végül mégsem repült be Eger fölé a léghajó.

Forrás

Újabb sikeres landolás és pihenő után az LZ 127 Graf Zeppelin 14 utassal a fedélzetén visszaindult német állomáshelyére, Friedrichshafenbe. A Boden-tó partján fekvő városba hajnali fél négykor érkezett meg.

A vendégek ebédet is kaptak.
Ilyen étkészletből ehetett az, akinek a gyomra bírta a viharos időjárást.

A vendégek ebédet is kaptak.
Ilyen étkészletből ehetett az, akinek a gyomra bírta a viharos időjárást.

A vendégek ebédet is kaptak.
Ilyen tálcákon vitték nekik a fogásokat.

Menü
(nem a magyarországi út menüje)

Tisztasági készlet az LZ 127 Graf Zeppelinen

Kabin az LZ 127 Graf Zeppelinen
(Balra nappali, jobbra éjszakai elrendezés)

Na, de emiatt csak nem teszik ki Eger nevét a múzeum falára?! Nyomoztam tovább, hogy talán mégiscsak az első megérzés lesz az igazi, és van valahol máshol is egy Eger. Sajnos van. Illetve volt. 

 
Ezért nem a miénk:

Ahogy sejtettem, tényleg van egy másik Eger is. Ez pedig a mai Csehország területén található, az Ohře (németül Eger) folyó partján, és a mai neve Cheb (németül Eger).

Az eseményt itt is széles körben hirdette a sajtó. Ez volt az első alkalom, hogy a Szudétavidéken szálljon le egy zeppelin. A nagy eseményre különvonatok és buszok szállították az embereket. 1939. augusztus 13-án az LZ 130 Graf Zeppelin II léghajó repült ide egy repülőnapra. Fogadására 120 000 ember érkezett.

LZ 130 Graf Zeppelin II léghajó Eger felett
(A szudétavidéki Eger felett)
Forrás

A Graf Zeppelin II az LZ 129 Hindenburg nevű testvérhajójával a legnagyobb ember alkotta szerkezet volt, amely a levegőbe emelkedett. E két léghajó, az LZ 129 Hindenburg és az LZ 130 Graf Zeppelin II ma is a legnagyobb, emberkéz alkotta repülő objektumnak számít: hossza 245, átmérőjük 41 méter volt, és 199 973 köbméter gáz befogadására voltak képesek. Legnagyobb sebességük 135 km/h volt, tartósan 125 km/h-val tudtak haladni.

Az LZ 130 Graf Zeppelin II a Lowenthal hangárnál 1938-ban
Forrás

Az LZ 130 Graf Zeppelin II repülés közben
Forrás

Az LZ 130 Graf Zeppelin II modellje a Zeppelin Múzeumban, Friedrichshafenben


Ez a léghajó 30 járatot teljesített, és ez az útja Frankfurtból Egerbe az egyik utolsó volt. Ez után már csak a két legutolsó út, az úgynevezett Essen/Mülheim-Fahrt (Essen/Mülheim járat) történt 1939. augusztus 20.-án, nem sokkal később ugyanis kitört a II. világháború. Az indulási és érkezési hely Frankfurt am Main volt, egy megállóval az Essen/Mülheim repülőtéren. Ez az utazás jelentette a nagy léghajóval történő szállítás végét. Az LZ 130 Graf Zeppelin II léghajót a frankfurti nagy zeppelin hangárba vitték. 1940 márciusában Göring elrendelte a megmaradt léghajók szétszerelését és az ezekből kinyert alumíniumot a náci hadiipar kapta meg. A többi anyag és alkatrész szétszóródott és jórészt nyom nélkül eltűnt a háború végére.   

(Most már tényleg VÉGE)
 
 
 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!



 
LINKEK/FORRÁSOK

Boden-tó MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Boden-t%C3%B3
Friedrichshafen MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Friedrichshafen
Zeppelin Múzeum NÉMETül, ANGOLul: http://www.zeppelin-museum.de/
Ferdinand von Zeppelin MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferdinand_von_Zeppelin




Zeppelin EGER felett képek forrása: http://bartaz.hu/az-lz-127-graf-zeppelin-sata-felett/

Zeppelin a szudétavidéki EGER felett kép forrása: http://mengelmann64.magix.net/public/Zeppelin.htm


Cheb (Eger) ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Cheb

LZ 130 Graf Zeppelin II léghajó ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/LZ_130_Graf_Zeppelin_II

 


Le Routard útikönyvek sorozat Allemagne része, 2016-os kiadás, ISBN 9 782019 124427
Magyar Miklós - Zeppelin hóviharban c. könyve(cskéje) NAGYON AJÁNLOM elolvasni, élvezetes írás, sok képpel!
Valamint a múzeumban kirakott információs táblák fordítása

 
 
(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.) 
 
 

 

2017. július 30., vasárnap

Világörökségek nyomában a Boden-tó körül - VII. rész




Utunk Unteruhldingenből Friedrichshafenbe vezetett. Ez a település a Boden-tói járás fővárosa. A várost 1811-ben alapították három kolostor, Reichstadt, Buchhorn és Hofen egyesítésével, hamarosan  fontos közlekedési csomóponttá, ipari várossá fejlődött. A XIX. században Ferdinand von Zeppelin léghajógyárat hozott a városba, majd számos rivális cég is letelepedett itt. Az 1937-es Hindenburg-katasztrófa után a termelés teljesen leállt, majd 1993-ban újra kezdték a repülő szerkezetek gyártását.

A Bauhaus stílusú Zeppelin-múzeumba tértünk be, ami közvetlenül a kikötőnél található és Ferdinand von Zeppelin, valamint a Zeppelin léghajók történetét mutatja be. Emellett művészeti kiállítást és filmeket is láthatunk itt.

Friedrichshafen kikötő

Friedrichshafen kikötő
 

Zeppelin Museum
(Zeppelin Múzeum)

 
Cím: Seestrasse 22, 88045 Friedrichshafen, Németország
Telefon: +49 7541-3801-0
Fax: +49 7541-3801-81
e-mail: info@zeppelin-museum.de
Honlap: http://www.zeppelin-museum.de/

Nyitva tartás:
Nyáron (május-október): minden nap 09:00-17:00
Télen (november-április): hétfő kivételével minden nap 10:00-17:00

Belépőjegy:
Felnőtt 9 €, gyerek (6-16 éves) 4 €
Egyéb: http://www.zeppelin-museum.de/en/besuch/oeffnungszeiten_preise.php

 

Ferdinand Adolf Heinrich August Graf von Zeppelin a Boden-tó parti Konstanzban született, 1838. július 8.-án, német katona, majd nyugdíjas éveiben léghajóépítő volt.


1880-tól kezdve foglalkoztatták a gázzal töltött léghajók. Miután 1897-ben meghalt a magyar, keszthelyi születésű feltaláló Schwarz Dávid, özvegyétől megvásárolta, majd 1898-ban levédette a fémszerkezetű léghajó ötletét. 1899-ben elkezdte az első saját léghajó építését és egy évvel később már három repülést hajtott vele végre a Boden-tó fölött.
 
Egy darab az első LZ 1-es léghajó újjáépített gondolájából
 
Az egyre jobb repülési eredmények egyre nagyobb érdeklődést és népszerűséget teremtettek személye körül. A második léghajó megvalósítását csak adományokból tudta elkezdeni. 1908-ban az új léghajó Kornsand közelében a földbe csapódott. A baleset példátlan adakozási hullámot váltott ki a németekből. 6 millió márka érkezett Zeppelinhez, aki a pénzből létrehozta a Zeppelin Léghajógyárat és a Zeppelin alapítványt.

A hadsereg megvásárolta és hadrendbe állította a Zeppelint, de 1909-től kezdve a polgári használata is lehetségessé vált. A Zeppelin-léghajókra alapozott Német Légiforgalmi Társaság (DELAG) 1914-ig 1500 felszállása során 35000 utast szállított balesetmentesen. Az első világháború során épített nagyszámú léghajót bombázásokra és felderítésekre használták, ám ezeket a technikai fejlődés gyorsan túlhaladta.

Háborús plakátok

Ferdinand von Zeppelin még az első világháború vége előtt meghalt Berlinben, 1917. március 8.-án.
 

Erre jártak a léghajók

Erre jártak a léghajók

A múzeum első felében Ferdinand von Zeppelinről, és a Zeppelinekről láthatunk nagyon gazdag anyagot.



 

 



 
 


Tisztasági csomag

Étkészlet

 
 
Az LZ 129 Hindenburg egy német Zeppelin-léghajó. Testvérhajójával, a Graf Zeppelin II-vel a legnagyobb ember alkotta szerkezet volt, amely a levegőbe emelkedett. Interkontinentális, a Harmadik Birodalom és az Amerikai Egyesült Államok közötti utakra tervezték. Nevét Paul von Hindenburg német tábornok, köztársasági elnök után kapta. A náci Németország előszeretettel használta propagandacélokra, a német technikai fejlettség és erő bemutatására.

Egy 1930. októberi katasztrófa miatt a tervezők úgy döntöttek, hogy olyan hajót kell építeni, amelyet nem hidrogénnel, hanem héliummal töltenek fel. Mivel a hélium nehezebb a hidrogénnél, kisebb terhet tud felemelni. Ezért az új léghajónak nagyobbnak kellett lennie, mint egy ugyanakkora súlyt szállító, hidrogénnel töltött ballonú légi járműnek. Megkezdték a jóval nagyobb, 198 000 köbméteres LZ 129 (Luftschiff Zeppelin 129), a későbbi Hindenburg tervezését.

A léghajó építése 1931 őszén kezdődött, a munkálatok viszont lassan haladtak a finanszírozási nehézségek miatt.

A Hindenburg, testvérhajójával, az LZ 130-cal (Luftschiff Zeppelin 130) ma is a legnagyobb, emberkéz alkotta repülő objektumnak számít: hossza 245, átmérője 41 méter volt, és 199 973 köbméter gáz befogadására volt képes. Legnagyobb sebessége 135 km/h volt, tartósan 125 km/h-val tudott haladni. Bár arra tervezték, hogy héliummal lesz megtöltve (mivel a hélium semleges gáz), az Amerikai Egyesült Államok exportkorlátozásai miatt azonban a németek kénytelenek voltak a gyúlékony hidrogént használni.

LZ 129 Hindenburg méretösszehasonlítás

 




A Hindenburg 1936. március 4-én indult első repülésére Friedrichshafenből.

Alig több mint egy év múlva, a szezon első amerikai útján, 1937. május 6-án leszállás közben, máig tisztázatlan körülmények között kigyulladt és teljesen megsemmisült Lakehurstben. A balesetben a fedélzeten lévő 97 ember közül 35-en (13 utas és a legénység 22 tagja) haltak meg. Az utasok és a legénység tagjai közül többen kivetették magukat az ablakon, hogy ne égjenek halálra a Hindenburgban. Legtöbbjük, akik az A fedélzet közösségi helyiségeiből ugrottak ki, túlélték a katasztrófát. A hajó belsejében, a többi között az utaskabinokban tartózkodók szinte kivétel nélkül meghaltak a tűzben. A hivatalos vizsgálat szerint a tüzet a légkör statikus kisülése okozhatta, azonban sokan feltételezték, hogy náciellenes szabotázs történt. A katasztrófa, amelyben 35-en haltak meg, véget vetett a nagyméretű léghajók korának.


A (számomra) legizgalmasabb rész kétségkívül az a méretarányos építmény volt (a léghajó B Deckje), amely azt mutatja be, hogy milyen volt a Hindenburg LZ 129 léghajó. A belső terében sétálhatunk, és láthatjuk a belső kiképzést, a szobák, mosdók, közösségi terek, olvasó-, író szoba berendezését. A dohányzó szalont csak kívülről nézhetjük meg. Ennek a részletnek a megépítése 5 évbe tellett. Bár akkori mércével elegáns volt, a mai légi utasszállító járművekhez képest ez azért lélekvesztőnek számított.

 
Beszállás!





Akkor...
 
... és most

Akkor...
 
... és most
 
Akkor...

Akkor...

Akkor...
 
És a szerkezet kívülről:
 







 

 
A kiállítás másik érdekes része a Hindenburg-katasztrófát bemutató anyag volt. Ez volt az első katasztrófa, melyről ilyen sokféleképpen (hang, fényképek, és filmek) és alaposan tudósítottak a hírek. A képek alapján úgy gondolhatták, hogy ez volt a repüléstörténet addigi legnagyobb katasztrófája, pedig nem, volt ennél sokkal több halálos áldozatot követelő baleset is ezelőtt.

 

 


 
 




És van egy repüléstörténeti kiállítás is az épületben.







 




És egy kis repüléstechnika:





Az kék égre pillantva, a Boden-tó környékén bárhol legyünk, láthatunk egy fehér, turistákkal megrakott (12 fő fér be) Zeppelint szállni a tó felett. Ez az egyike annak a 6 Zeppelin NT-nek (New Technology), melyet ebből a típusból gyártottak.

 


A múzeum után már hazafelé indultunk, bár még mindig a Boden-tó partján. Búcsúzóul a tó partján szerettünk volna vacsorázni, így megálltunk Wasserburgban. Egy nagyon jó helyet sikerült kifognunk megint. ;-) Az étterem neve Daniel’s, és egy hotelhoz tartozik.

Lachsschnitte vom Grill
Grillezett lazacszelet

Gemischter Salat mit hausgemachten Balsamico-Dressing
Saláta


Burger Deluxe mit Burgersosse, Krautsalat, Zwiebeln, Tomaten, und Rucola dazu Pommes Frites
(Rindfleisch Patty)

Mousse au Chocolate auf Beerenspiegel
 

Innen aztán rövidebb megállókkal mentünk hazafelé.

DE még mindig nincs vége!

 


 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!



 
LINKEK/FORRÁSOK

Boden-tó MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Boden-t%C3%B3
Friedrichshafen MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Friedrichshafen
Zeppelin Múzeum NÉMETül, ANGOLul: http://www.zeppelin-museum.de/



Le Routard útikönyvek sorozat Allemagne része, 2016-os kiadás, ISBN 9 782019 124427
Valamint a múzeumban kirakott információs táblák fordítása



(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)