Rólam

2016. június 24., péntek

Az öt föld, azaz CINQUE TERRE - Cinque Terre, Olaszország




Cinque Terre már kb. azóta a bakancslistámon szerepel, mióta Olaszországba jöttem… szóval évek óta. Most végre összejött!

A Cinque Terre szavak jelentése öt föld. A Ligur-tenger partjának ez az egyik zord és nehezen megközelíthető része nevét a területét alkotó öt településről kapta: Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare.

Cinque Terre-t 826-os azonosító számmal Portovenere, Cinque Terre, és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) néven a UNESCO felvette a Világörökség listájára.

A keskeny Cinque Terre a Mesco-fok (Punta Mesco) és a Merlino-fok (Punta Merlino) között húzódik. A part legnagyobb része meredeken lejt a tengerbe. Az egész régió olyan, mintha egy hatalmas zöld terasz lenne, kilátással a tengerre. A fürdésre is alkalmas hely kevés, és Levanto és Monterosso homokos partját kivéve apró kavicsos. A tengerpart északnyugatról délkelet felé haladva egyre meredekebb, a Persico-fok és Porto Venere között szinte függőleges.

A partvidék része a Levanto és La Spezia egyes részeit is magába foglaló Cinque Terre Nemzeti Parknak (Parco Nazionale delle Cinque Terre).
A Cinque Terre Nemzeti Parkot 1999-ben hozták létre a vidék természeti és kulturális kincseinek megóvása céljából. A nemzeti park két részből áll: a tulajdonképpeni park a tengerparti övezetben, valamint a part előtti védett tengeri terület. Ez Olaszország legkisebb területű nemzeti parkja.
A Cinque Terre Tengeri Védett Területet (Area Marina Protetta delle Cinque Terre) 1997-ben hozta létre az olasz környezetvédelmi minisztérium. Célja a partmenti vízalatti gazdag és változatos élővilág megóvása. A védett terület kialakításával szabályozták a halászatot, valamint a búvárkodást is.


A vidék az ókor óta lakott, de gazdasága a 13. században indult fejlődésnek, amikor a Genovai Köztársaság része lett: ekkor létesítették a hatalmas olajfákkal és szőlővel beültetett teraszokat. Lendületet kapott a mezőgazdaság, különösen a borászat, ami megalapozta a vidék hírnevét is.
A Cinque Terre elnevezést először Jacopo Bracelli, a Genovai Köztársaság kancellárja használta 1448-ban, hogy megkülönböztesse a kiváló minőségű borokat termelő vidéket a Ligur-tenger partjának többi részétől.
A 20. század végén a modern infrastruktúra kiépítése, a vidék turisztikai fejlesztése hozott újabb fellendülést.

 
Első nap munka után autóba vágtuk magunkat, és meg sem álltunk Piano di Valeriano-Bottagna falucskáig, ahol a La Pergola Bed & Breakfast-befoglaltunk szállást az airbnb-n. Valahogy elkutyulódott a foglalásunk, de azért kaptunk egy jó nagy szobát, és egy csomó jó tanácsot, hogy hova menjünk vacsorázni, illetve, hogy hogyan menjünk másnap Cinque Terre felfedezésére.
Így miután lepakoltuk a cuccainkat, megint autóba ültünk, és ezúttal Lerici-be mentünk.

Lerici a Golfo dei Poeti-nek (Költők öble) a keleti partján fekszik. Nagyon szép kisváros hangulatos tengerparti sétánnyal, a kikötőben horgonyzó halászhajókkal és vitorlásokkal. Főtere bárokkal és éttermekkel van tele. Az egész város látképét meghatározza a 13. századi vár, mely egy dombtetőn van, így mindenhonnan látható. A környék évszázadokon keresztül inspirálta a külföldi és az olasz művészeket. A költő Shelley és felesége, Mary Shelley is Lerici-ben laktak 1822-ben, és Shelley tulajdonképpen itt halt meg egy vihar során. A kisváros és az étterem, ahová mentünk, többnyire olasz nyaraló családokkal volt tele. Az Al Cantiere szabadtéri részén ültünk le, a tengerparttól csak pár méter választott el minket. A Menú Turistico-t választottuk, ami tele volt mindenféle tengeri herkentyűkkel. És nagyon-nagyon finom volt, minden friss volt benne!
Nem volt olcsó, de dugig laktunk, alig bírtuk magunkba tömni a vége felé már.

A menü a következőkből állt:
 
Antipasti di Mare (4 portate) 

Spaghetti allo scoglio

Fritto misto del Golfo

Sorbetto al Limone

½ l vino
1 l acqua
Caffé (ezt mi lecseréltük Sorbetto al limone-ra)
(servicio incluso)

A bőséges vacsora után muszáj volt sétálni egyet a tengerparton.







Visszamentünk a szállásunkra.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap korán keltünk, megreggeliztünk, és elmentünk La Spezia-ba, ahonnan hajóval indultunk Cinque Terre meghódítására.

La Spezia egy nagyobb város a Cinque Terre közelében kb. 100 000 lakossal. A Cinque Terre falvai között közlekedő hajók is La Speziából indulnak. A város egyik legnagyobb előnye gyönyörű fekvése, a La Spezia-i öböl partján, zöld dombokkal körülvéve, a távolban a hegyek látványával. Itt található az egyik legfontosabb olasz kikötő és az Olasz Haditengerészet hajógyára is. La Spezia tulajdonképpen egy átlagos olasz nagyváros. Legszebb része a kikötői rész. Leparkoltuk az autót, majd végigsétáltunk a parti sétányon, ami tele van virágokkal, pálmafákkal és elegáns villákkal.
 
 
Megvettük a jegyünket, ami megintcsak nem volt olcsó, de egész napra érvényes volt, és annyiszor szállhattunk le-fel a hajókra, ahányszor akartunk. A hajónk indulásáig kicsit várnunk kellett. Sikerült jó helyet találnunk, így szinte az összes faluról sikerült a legjobb szögből képeket csinálnunk.


La Spezia kikötőjéből indulva először a nemrég épült modern gyalogos híd mellett hajóztunk el, ami a Porto Mirabello-ba vezet, a szuper jachtok kikötőjébe. Most is parkolt ott néhány óriási luxushajó.








Első megállónk Portovenere volt. Ez ugyan nem része Cinque Terre-nek, de a Unesco Világörökségnek igen. Portovenere a Golfo dei Poeti-ben (Költők öble), egy sziklás félszigeten fekszik. A Golfo dei Poeti onnan kapta nevét, hogy híres írók és költők, mint például Byron, Shelley vagy Lawrence szívesen időztek itt. Jellegzetes, színes házsorok által határolt kikötőjével, a várba felvezető hangulatos sikátoraival és a szikla tetején álló Szent Péter templommal Portovenere szerintem a legszebb.

Portovenere-t "Portus Veneris" néven először 161-ben említették, a rómaiak kikötőként használták. 1113-tól Portovenere is a Genovai Köztársasághoz tartozott, és fontos tengerészeti bázissá vált. 1160-ban megépítették a városfalakat, 1161-ben pedig a felső várat. A félsziget csúcsát a 13. századi Szent Péter templom uralja. Portovenere közelében található 3 kis sziget, Palmaria, Tino és Tinetto, melyeket a hajókkal megkerülhetünk (ezzel, amivel odafelé mentünk nem, de amivel visszafelé jöttünk, azzal megkerültük őket).









Második megállónk a már Cinque Terre első faluja, Riomaggiore volt. A települést valószínűleg a 7. században alapították görög menekültek. A középkor során a Turcotti család birtoka lett, majd 1276-ban a Genovai Köztársaság hódította meg. A település a Maggiore folyó szurdokvölgyének torkolatában épült fel. A folyót mára betakarják az épületek. A házak a völggyel párhuzamos sorokban épültek meg, a közlekedést meredek utak és lépcsősorok biztosítják. A településnek két hagyományos része van: a tengerparti borgo dei pescatori (halászok városa) és a fentebb fekvő borgo dei contadini (parasztok városa). A település kikötője kicsi, rövidke partja kavicsos.









Harmadjára Manarola-ban kötöttünk ki. Manarola sokkal régebbi település, mint Riomaggiore, amelyhez jelenleg közigazgatásilag tartozik. A rómaiak alapították. Az ókorban Manium Arula néven volt ismert (jelentése Manes oltára). A mai településközpont a 12. században alakult ki, amikor a lakosság közelebb költözött a tengerparthoz. Carpeni és Fieschi hűbérurai birtokolták, majd 1276-tól a Genovai Köztársaság fennhatósága alá került. A település a mára már teljesen befedett Groppo patak völgyében épült ki, valamint a tengerbe nyúló meredek sziklán.




Cinque Terre következő faluja Corniglia, mely az egyetlen település az öt közül, amelyik nem a tengerpartra épült, hanem egy partmenti szikla tetejére. Így azt a tenger felől nem lehet megközelíteni, csak a szárazföldön. Tehát itt nem álltunk meg. Corniglia egy kis falu, közigazgatásilag Vernazza része. Neve valószínűleg a római gens Cornelia-ból származik. Ez a legkisebb az öt település közül. Lavagna grófjainak birtoka volt, majd 1276-ban a Genovai Köztársaság szerezte meg.




A negyedik falu Vernazza, melynek eredete valószínűleg a rómaiak idejére nyúlik vissza. A 10. század elejére épült ki a mai fekvéséhez képest távolabb, a szárazföld belsejében. Fontos kikötő volt, a Passano, Ponzò és Fieschi családok birtoka, majd 1276-tól a Genovai Köztársaság része. Ezt követően helyeződött át a település központja a tengerpartra. A házsorok erődként védték a stratégiailag fontos kikötőt.






Cinque Terre utolsó faluja Monterosso al Mare. Valószínűleg a rómaiak alapították, de csak a 7. században épült ki. A falu története egészen 643-ig nyúlik vissza, amikor a hegyekben élő törzsek a barbároktól menekülve lehúzódtak a tengerparti részre. A Monterosso név állítólag onnan származik, hogy az egykori uralkodó családnak vörös haja volt. A "Monte dei rossi" azt jelenti, "A vörös hajúak hegye". Tulajdonképpen két faluból áll. Mindkettő külön-külön völgyben épült ki, a közöttük magasodó meredek sziklafalon egy alagút biztosítja a kapcsolatot. Először a keleti, a Buranco folyó völgyében fekvő település jött létre, majd Fegina, a nyugati település. Monterosso a legnagyobb a Cinque Terre települései közül és ennek van a leghosszabb, strandolásra is alkalmas tengerpartja.





Itt eltöltöttünk egy kis időt, megnéztünk pár dolgot.



Egy kis téren találjuk a Keresztelő Szent János templomot (Chiesa di San Giovanni Battista). A templom a 13. században épült, és a ligúriai gótikus építészet csodálatos példája. Gyönyörű homlokzata fehér márványból és zöld szerpentin kőből készült. Harangtornya régen a védelmi rendszer része volt, és őrtoronyként szolgált. A barokk oltár 1744-ből való.




Az óvárosnak ugyanezen a kis terecskéjén van a barokk Mortis et Orationis nevű kápolna, a Confraternita dei Neri (A Feketék Testvérülete). Az oratórium 16. századi, barokk stílusú.



Az itt eltöltött időt őszintén szólva nem nagyon élveztem. A falu kis sikátorai tele vannak szuvenírboltokkal, és éttermekkel, a kiállított áruktól és hirdetésektől a falu eredeti természetes szépségéből szinte semmit nem látni. A kajáldák is siralmasak, az egyik helyen vagy 15 percet ültünk, és nem jött senki rendelést felvenni (az étlapot mi magunk vettük el egy asztalról). Így innen továbbálltunk. A másik helyen nem kellett ennyit várni, de a kaja drága volt és elég ócska minőség. Kiábrándító.

Bruschetta-kat ettünk, ami lehetett volna jó és finom, de sajna nem volt az.


De legalább beigazolódott a sejtésem, és örültünk annak, hogy hajóval, a tenger felől néztük meg ezt az öt várost, mert így a „távolból” igazán szépek a színes, hegyoldalba felkúszó házakkal, színes hajókkal a kikötőben. A sok-sok színt csak a régi szürke várfalak törik meg. A tengerpart vad, és félszigetekkel és gyönyörű kis öblökkel szabdalt. A tenger vize pedig olyan hihetetlenül kék és annyira tiszta!!! Gyönyörű!

 
 
LINKEK:
 

Cinque Terre a Wikipedia-n MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cinque_Terre
Cinque Terre MAGYARul: http://cinqueterre.hu/
Cinque Terre Unesco Világörökség ANGOLul: http://whc.unesco.org/en/list/826
Ristorante Al Cantiere Lerici-ben OLASZul: http://www.alcantiere.it/

 

(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.) 



Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!