2015. december 8., kedd

Gubbio, Olaszország





Gubbio


Gubbio egy kisváros Olaszország Umbria régiójában, Perugia megyében. A megye északi részén, a Monte Ingino lejtőjén fekszik. Gubbio fekvése még Olaszországban is különleges, házai teraszszerűen lepik el a hegyoldalt úgy, hogy egy pillantással átfogható egész ódon képe.

(Részben itt játszódik Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye.)

Történelem

A római hódítás előtt Umbria vallási központja volt, a középkor utolsó századaiban jutott újból szerephez, mint független köztársaság. Szép fekvése, gótikus palotái, utcái és épületei, a 14-15. századi festőiskola alkotásai teszik vonzóvá a turisták számára.

A települést az umberek alapították. Az ókori Iguvium az i. e. 3. században már Róma szövetségese volt. I. e. 89-ben municipiumi rangra emeleték. Az 5. században Totila seregei fosztották ki, majd a longobárdok. A 12-13. században élte virágkorát. Ekkor Perugiával a vidék feletti uralomért versengett. 1155-ben összetűzésbe került ugyan I. Frigyes német-római császárral, de a megkötött békeszerződés értelmében önálló köztársasággá alakulhatott. A 14. századtól kezdődően hatalma megingott, s hamarosan nemesi birtok lett. Előbb a Montefeltro, majd a Della Rovere család birtoka lett. 1624-ben a Pápai Állam kebelezte be. 1860-ban a Pápai Állam többi településével együtt az egyesült Olasz Királyság része lett.

Gubbio-ba Perugia-ból mentünk, és az útikönyv szerint ez egy gyönyörű útszakasz… hát szerintem is!




 
Amúgy Gubbio-ról nincs túl sok információ megintcsak, a látnivalók is épp hogy csak fel vannak sorolva, elég hiányosan sajnos. Mi elsősorban azért jöttünk ide, mert itt van a világ legnagyobb karácsonyfája, és ezt akartuk mindenképpen megnézni. Ezt viszont csak sötétben lehet… majd később kiderül, hogy miért. :-)

Világosban ennyi látszik belőle
 
Így tehát „el kellett ütni” a napot valamivel, ami mint később kiderült, nem egy nehéz feladat, mert bőven van itt néznivaló.

Funivia

Elsőként egy igen izgalmas dologgal kezdtük: a Funivia-val felmentünk Gubbio központjából 532 méterről 803 méterre a Szent Ubaldo bazilikához. Ahol egyben a világ legnagyobb karácsonyfájának a csúcsdísze is van.













Ez itt a világ legnagyobb karácsonyfájának a csúcsdísze

ez pedig a "hivatalos igazolás" róla :-)
 

Szent Ubaldo bazilika

A bazilikában őrzik egy üvegkoporsóban Szent Ubaldo holttestét. A jelenlegi bazilika helyén korábban egy kisebb templom állt, és csak 1471-ben döntöttek úgy, hogy egy jóval nagyobb komplexumot építenek ide. 1512-ben kezdték meg végül a munkálatokat és 1527-ben fejezték be. Számos alkalommal igazítottak rajta vagy alakították át; 1655, 1695, 1701, 1814 de a legfontosabb beavatkozás, mely egyben a legpusztítóbb is volt bizonyos értelemben, 1915-1923 között történt, Costantino Sassi kanonok kezdeményezésére és Emidio Selvaggi atya támogatásával és fáradhatatlan munkájával és az egész város bevonásával. A templom ekkor két új hajót kapott, emiatt viszont fel kellett áldozniuk egy reneszánsz és barokk stílusú oltárt, stukkó díszeket, fa részeket, melyeket festmények díszítettek. 1984-85-ben a Szent születésének 100. évfordulója alkalmából Giacomo Speziali atya fáradhatatlan munkájának köszönhetően sikerült a bazilika stabilitási problémáit orvosolni.


Festa dei Ceri

A bazilika mellett van egy kis múzeum is, ahol a város védőszentjéről, Szent Ubaldo-ról és a hozzá kapcsolódó Ceri fesztiválról láthatunk anyagokat.

Gubbio-t ezt az olasz kisvárost lakói saját maguk nevezik így. „Az év 364 napján teljesen átlagos, nyugodt, békés kisváros szűk utcákkal, helyes kávézókkal és kedves, vidám emberekkel. A Ceri napján azonban mindenki megőrül! Egyenruhába öltözik a nép, és az egyhónapostól a 99 éves korúig az utcán hömpölyög.”

„A Festa dei Ceri az egyik legrégebbi olasz fesztivál, ezért nehéz pontosan meghatározni az eredetét. Egyrészt keresztény, másrészt pogány hagyományok őrzésével magyarázzák a keletkezését. Az inkább hipotetikusnak tartott pogány értelmezés szerint a Ceri egy ókori, Ceres istennő kultuszával összeköthető fesztivál folytatása, a keresztény vonalat viszont írásos dokumentumok is alátámasztják: Gubbio-ban 1160 óta minden május 15-én Szent Ubaldo halálára emlékeznek. A város egykori püspöke, későbbi védőszentje a mai napig a Ceri főszereplője. Eleinte gyertyás körmenettel tisztelegtek a püspök nagysága előtt. A felvonulók végigjárták a város utcáit, majd az Ingino-hegyet megmászva a Szent Ubaldo Bazilikához értek, ahol 1194 óta a mai napig a püspök bebalzsamozott teste fekszik egy üvegkoporsóban. 

A középkorban olyan különös jelentősége volt ennek az ünnepnek, hogy aki ezen a napon valamilyen bűnt követett el, az másnap feloldozást, amnesztiát kapott. Ma ez már természetesen nem így működik, de fennmaradt egy szófordulat, miszerint ha valaki bosszús egy ismerősére, csak ennyit mond: „Majd a Cerin találkozunk”. Ez annyit jelent, hogy „majd a Ceri napján jól beütök a két füled közé, másnap úgyis felmentést kapok a bűnöm alól.”

Az útvonal viszont ma is ugyanaz, mint több száz éve, de a gyertyákat a XIX. század végén többméteres faoszlopok váltották fel (a cero szó viaszgyertyát jelentett). Mindegyik oszlop tetején egy-egy szent figurája utazik: Szent Ubaldo, Szent György és Szent Antal. A sorrend rendkívül fontos, kizárt dolog, hogy valamelyik szent megelőzze a másikat a futam során. Bár a képek és a hangulat alapján meglepő a kijelentés: a Festa dei Ceri mégsem egy verseny. A célja, hogy a három szobrot a három különböző csapat, minél gyorsabban végigvigye a városon, majd naplementéig feljussanak vele a Szent Ubaldo bazilikába. Ha az első cero ledől, a másik kettőnek meg kell állnia. Ha a második dől le, akkor a harmadik vár, míg a hierarchia alján lévő harmadik cero ledőlése esetén a másik kettő rá se bagózik, vígan haladnak tovább.

A futam komoly szervezést igényel, hiszen a nehéz szobrokat 12-16 ember viszi, sőt egy-egy szakasz közben váltják is egymást a ceraiolo-k úgy, hogy közben a cero-t nem teszik le. Figyelni kell arra, hogy egyforma magas emberek legyenek egyszerre beosztva, hiszen fontos, hogy a szobor egyensúlyban maradjon, különben futás közben az öt méter magas építmény könnyen ledőlhet, és maga alá temetheti a nézelődőket. Óriási megtiszteltetés, ha valaki viheti a cero-t, de természetesen egyben komoly kihívást is jelent.”

Erről a Ceri futásról is látható egy video a múzeumban, nagyon érdekes. És hogy hogyan is zajlik ez az ünnep, arról még bővebben ezen a linken olvashattok, nagyon érdekes, jó írás: http://www.exploreronline.hu/cikkek/gubbio-az-orultek-varosa-harom-szent-fesztivalja

(A másik középkori örökség a május végén megrendezett Palio dei Balestrieri, melyen Gubbio és Sansepolcro íjászai vonulnak fel korabeli öltözetben, és mérik össze tudásukat a Piazza Grande-n. Az kapja a palio-t, aki beletalál a 36 méter távolságra lévő céltábla közepébe. (A palio eredeti jelentése festett vagy hímzett bársony illetve selyemkendő, amelyet a középkorban a lovagi torna győztese kapott.))


Így nézett ki Szent Ubaldo

Szent Ubaldo ereklyék





A Ceri fesztivál kellékei

A három szent: Ubaldo, György és Antal
 
A múzeumból átmentünk a bazilikába, melynek fő látnivalója Szent Ubaldo sírja az oltáron.







Az üvegablakokon Szent Ubaldo életének eseményeit láthatjuk





Ez az a három Ceri, amivel május 15-én a futást tartják

Szent Ubaldo szarkofágja

Innen aztán újra a Funivia-val jöttünk le.




Ezen a képen jól látni a várost körülölelő régi városfalat
 

Chiesa di Sant’Agostino

A Funivia megállójához közel van a Chiesa di Sant’Agostino. A templomot és a zárdát 1250 körül kezdték el építeni, és 1292-re fejezték be egy a Gubbio önkormányzatától kapott területen. A templomnak csak egy hajója van, és 8 gótikus boltíven nyugszik a teteje. A homlokzatát teljesen újjáépítették 1790-ben. Láthatunk benne néhány figyelemre méltó freskót Ottaviano Nelli-től: a "Szent Ágoston története" és az "Egyetemes ítélet" melyekre jellemző a művészi egyszerűség és következetesség.








 
A templom mellett a zárda épületében volt egy betlehem is. Meg kell mondjam, láttam már pár igen különlegeset, de a leges-legkülönlegesebb ezidáig ez volt. Ha dobtál be pénzt, akkor lejátszott egy teljes napot. Zenélt, folydogált a kis patak, felkelt a nap, lenyugodott, változtak a színek, mozogtak benne a dolgok, a házak ablakában kigyúltak a fények, tükröződtek a kis tóban, szóval el lehetett nézegetni egy darabig.





 

Porta Romana

Innen a Porta Romana-n keresztül mentünk be Gubbio történelmi városközpontjába. A római kori erődítmény kapuján láthatók a legrégebbi címerek.


 

Középkori városnegyed

Gubbio-nak ezen a részén sok hangulatos kis utca van, terméskőből épült házakkal, melyek legtöbbje egyáltalán nincs bevakolva. Ez itt Gubbio középkori városnegyede, mely nagyrészt érintetlenül megmaradt, és a gótikus építészet kedvelői számára sok szépséget és érdekességet nyújt. A középkori hangulat garantált! :-)








 

A (középkor) legnagyobb hordója

A következő látnivalóról megint csak nem tesz említést az útikönyv: pedig a maga idejében ez a (középkor) legnagyobb hordója volt Európában. A kanonokok a 15. században építették, ekkor a szerzetesek a fölötte lévő épületben laktak. A mustot a hordó felett lévő szint padlóján keresztül töltötték bele. A hordó 4 méter hosszú, és a legszűkebb átmérője 2,90 méter. Van rajta egy 1,76 méteres kis ajtó, dongái 12 cm vastagok. 387 normál méretű hordónyi bor fér bele, azaz 19 350 liter. Nem tartják össze fém pántok, hanem egymásba illeszthető fadarabokból áll és van „összeszögezve”. Utoljára 1908-ban és 1928-ban töltötték fel.



 

Dóm

Innen tovább sétáltunk a Dómhoz. Dómjához -melynek belső terét ugyancsak a földrajzi adottságokhoz igazították- meredek utcákon át lehet feljutni. A Duomo a 13. században, gótikus stílusban épült. Belsejének legfőbb dísze a bal oldali harmadik oltáron Sinibaldo da Perugia oltárképe, valamint a szentély intarziás stallumai. A sekrestyében őrzik azt a 16. századi flamand egyházi öltözéket, melyet II. Marcell pápa ajándékozott a templomnak. És a dómban a bal oldali oltárok szinte mindegyike alatt egy-egy szent sírja látható.











 

A Dóm másik (hátsó) bejárata

 

Palazzo Ducale

A dómmal szemben van a Palazzo Ducale, mely 1470-ben épült Gubbio hűbérura, az urbino-i herceg rendeletére. Különösen szép reneszánsz stílusú árkádos udvara van. Freskókkal díszített reprezentációs termeit is megtekinthetjük belépődíj ellenében.

  
Innen fentről is szép a kilátás a városkára.


 
 

Piazza Grande

Lesétáltunk és lelifteztünk a Piazza Grande-ra, a Palazzo dei Consoli-hoz. Ebben a városban a szintkülönbségeket liftekkel küszöbölték ki. A város több pontján vannak ilyen ingyenesen használható liftek.


Palazzo dei Consoli

A kor építészei jól tudtak igazodni a földrajzi adottságokhoz, ami itt mutatkozik meg igazán: a Palazzo dei Consoli, melyet a város legszebb épületének tartanak, extrém meredek domboldalban épült, és a legmerészebb középkori városépítészeti vállalkozások közé sorolják. Messze kimagaslik ez a tornyos, várszerű épület. Ez az árkádos lábazaton álló, fölül pártázattal és egy saroktoronnyal koronázott gótikus nemesi palota a 14. században épült. Kívül-belül egyaránt impozáns építmény, mely jelenleg a városi múzeumnak és képtárnak ad otthont. A régészeti gyűjtemény leghíresebb darabja a ,,Tabulae Eugubinae"-nak nevezett hét bronztábla az i.e. 4-3. századból, umber nyelvű felirattal, a kihalt umber nyelv legrégebbi szöveges emléke. A képtárban a helyi festőiskolának, elsősorban Guido Palmerucci-nak (1280-1345) műveit láthatjuk.
A palota előtti téren most egy korcsolyapálya volt, valamint a karácsonyi vásár standjai.


 

Palazzo Pretorio

A tér másik oldalán a Palazzo Pretorio épülete látható. 


 

Palazzo del Bargello

Innen lesétáltunk egészen a Palazzo del Bargello-hoz. Előtte a kis téren van egy szökőkút is a Fontana del Bargello. 

 
Innen tovább sétálva egy kis utcában egy szabadtéri múzeumnak is beillő dolgot találtunk; középkorinak tűnő életképek voltak; életnagyságú ember alakokkal, állatokkal szekerekkel. Semmit sem sikerült erről kideríteni, azt se, hogy csak a karácsonyi időszakra van-e ez az installáció itt, meg hogy egyáltalán miért, de nagyon hangulatos volt.




  

Teatro Romano

Tovább sétáltunk lefelé, egészen az 1. századi római színház (Teatro Romano) romjaihoz. A várostól nyugati irányban 1 km-re találjuk az igen jó állapotban fennmaradt építményt, melynek színpada és nézőtere is szinte ép.





A színháztól mintegy 500 m-re még egy római kori mauzóleumot is találhat az, aki szerencsés, mi nem láttuk.


A világ legnagyobb karácsonyfája

Viszont eddigre már sötét lett, és innen már látni lehetett a híres karácsonyfát, mely a világon a legnagyobb. Ez azonban nem egy hagyományos értelemben feldíszített fenyőfa. A 650 méter magas 8,5 km-nyi kábellel összekötött több mint 3000 színes fényből összeállított karácsonyfa a hegyoldalban fekszik, tetején egy hullócsillaggal. 1991-ben "A világ legnagyobb karácsonyfája" címmel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.



Bár a fa váza Karácsony elmúltával is fent marad a hegyen, a több száz izzó becsavarása, és a több ezer kilométernyi kábel átvizsgálása minden évben három hónapnyi munkát ad az önkéntes csapatnak.

Számokban:
A csillag területe 1000 m2
200 lámpa alkotja a csillagot
260 lámpa alkotja a fa körvonalát
2700 színes lámpát találunk a körvonalakon belül
8500 méternyi kábel köti össze a lámpácskákat
650 méter a magassága
350 méter a legnagyobb szélessége
1350 darab csatlakozót használnak hozzá
1900 munkaóra szükséges a megvalósításhoz
35 kW szükséges ahhoz, hogy valamennyi lámpa meggyulladjon
50 km messzire ellátszik
Idén 35-jére gyúltak fel a fényei december 7-én.

Ilyen lámpák alkotják az összképet

 
Visszalifteztünk és sétáltunk a parkolóba az autóhoz. Még kerestünk pár helyet, hogy a karácsonyfát a legjobb szögből örökíthessük meg, aztán hazafelé indultunk.





 

Ristoro in Campagna

Útközben megálltunk egy helyen vacsorázni. Megint egy eldugott kis helyet találtunk, ezúttal Umbertide-ben a Ristoro in Campagna-t. Nincs honlapjuk, nem lehet bankkártyával fizetni, ja és nincs étlap sem. Minden nap más van. A télre való tekintettek a kandalló melletti asztalt kaptuk, jó meleg volt, mert a kandallóban ropogott a tűz. És az ételek is csudajók voltak!!! Megkóstoltuk a ház borát, de csak keveset, mert Laurent vezetett.

 
Antipasto: tagliere, crostini e melanzane
 
Pancia di vitella con pancetta e pure
 
Paplova
 
Mattonella
 


Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!


 
LINKEK:
 

Ceri fesztivál MAGYARul: http://www.exploreronline.hu/cikkek/gubbio-az-orultek-varosa-harom-szent-fesztivalja
Szerb Antal: Utas és holdvilág (részlet) MAGYARul: https://utazom.com/cikk/gubbio-umbria
Ristoro in Campagna: Loc. Pieve d'Agnano 48, 06024 Umbertide (PG) Tel.: 0039 334 9368 992, nyitva minden nap 10:30-tól 22:30-ig
 

(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése