Frammuseet (Fram múzeum)
Cím: Bygdøynesveien 36, 0286 Oslo
Telefon: +47 23 28 29 50
Honlap: http://www.frammuseum.no/Telefon: +47 23 28 29 50
Megközelíthető: a városközpontból a 30-as busszal, vagy hajóval
Ma egyedül utaztam, Rygge reptérről a shuttle busszal felmentem Oslo-ba a buszterminálig. Onnan legyalogoltam a kikötőbe, ahol hajóra szálltam, és átmentem a Bygdøy-félszigetre. A hajóút az Oslofjord-on kb. 15 perc volt.
Fram Múzeum
számomra a norvég főváros legérdekesebb múzeuma, mely a sarkkutatás témakörét
járja végig. A múzeumot a benne kiállított FRAM („Előre”) nevű hajóról nevezték
el. A Fram hossza 39 méter ,
szélessége 10 méter ,
merülése 4,6 méter ,
súlya 408 tonna.
A múzeumot 1936. május 20-án VII. Haakon király jelenlétében avatták fel.
Ez a bejegyzés kicsit hosszabb lesz, de ez a múzeum annyira
magával ragadott, hogy nem tudom két szóban elintézni. :-) Van egy kedvenc
török közmondásom: Çok Yaşayan Değil Çok Gezen Bilir vagyis: Nem az tud
valamicskét, aki sokáig él, hanem aki sokat utazik... És ezen a helyen megint
eszembe jutott, és ahányszor eszembe jut, mindig egyre igazabbnak érzem.
Emlékszem én, hogy anno a suliban volt szó Amundsen-ről, meg az Északi és Déli
sarkról (Nansen-re nem emlékszem), meg expedíciókról meg ilyesmi… de az akkor
nem ragadott annyira magával, mint itt lenni a múzeumban, és látni, tapintani,
szagolni a „történelmet”. Mert itt tényleg érezni a történelem szagát… különösen
lent a „pincében”. Ott érezni igazán a fa és a tenger sós illatát. Ott éreztem
úgy, hogy részese vagyok ennek az egésznek, hogy a mese nem mese már, hogy ez
tényleg megtörtént, és vagyok olyan szerencsés, hogy ezt az egészet itt és most
én is megtapasztalhatom… „elvesztem”. :-) Mert a FRAM sarkkutató hajót a „pincétől a padlásig” bejárhatjuk,
megnézhetjük, megfogdoshatjuk!!! Láthatjuk, hogy hogyan éltek a múltszázad eleji
híres sarkkutatók, a sarkkutatás hőskorának nagyjai, milyen kis lélekvesztőn
vágtak bele embert próbáló kalandjaikba, mely hajón dacoltak a tengerek
hatalmas hullámaival és viharaival, a sarki jégtáblák hajót roppantó erejével,
a sarkvidék zord időjárásával. Hol és mivel tölthették a hosszú, hónapokig
tartó téli napfény nélküli nappalokat vagy inkább éjszakákat. Milyen picike
szobákban aludtak. Megtekinthetjük a fedélzetet, a kormányállást, a központi
helyiséget, Amundsen kapitány kajütjét, a konyhát, a raktereket, a gépházat
stb.
A Fram igen erős fa szkúnert 1892-ben Colin Archer híres
hajóépítő mester tervezte és építette Larvik-ban Fridtjof Nansen 1893-as északi-sarki expedíciója számára. A mester úgy
tervezte meg az hajótestet, hogy ellen tudjon állni a jég gyilkos szorításának,
és a jég szorítása kiemelje a hajótestet a jégből, mintsem összeroppantsa. Colin
Archer úgy tervezte a hajót, hogy a befagyott Északi-tengeren akár öt-hat évig
vesztegelve túléljék a telet. Tekintve, hogy ennyi ideig nem lehet
hagyományos módon fűteni egy szokványos hajót, csakis rendkívüli megoldások
jöhettek szóba, amelyek a gyakorlatban is bizonyítottak. A sarkkutató hajó
nemcsak szuperszigetelt és légtömör kialakítású volt, de szélenergiával termelt
elektromossággal is rendelkezett 1893-ban!!! Nansen-nek viszonylag kicsi, de
erős, extrém módon szigetelt, vitorlával és motorral egyaránt felszerelt hajóra
volt szüksége, melyben a mindössze 12 fős válogatott legénység utazott, 5 évre
elegendő munícióval, és üzemanyaggal.
Nansen 1893-ban induló expedíciójának célja az Északi-sark
elérése volt, amit addig még egy expedíciónak sem sikerült véghezvinnie. A Fram
expedíció stratégiájának lényege, hogy a befagyasztott hajót a sarki tengeri
áramlatokkal vitette a cél közelébe. Ehhez az ötletet egy korábbi
szerencsétlenül járt expedíció szolgáltatta. Az amerikai Jeanette nevű hajó
1881-ben elsüllyedt Szibéria északi partjai közelében, és a roncsok -köztük a
legénység személyes, névvel ellátott tárgyai és ruhái- jégbe fagyva utaztak
keresztül az északi sarkon, „a világ túlsó oldalán” Grönland partjainál
találták meg azokat három évvel később.
Henrik Mohn, a modern meteorológia megalapítója erre
alapozta a transzpoláris áramlat teóriáját, melyet Nansen a gyakorlatban próbált
ki (élete kockáztatásával). Mivel az összes korábbi -nyugatról próbálkozó-
expedíció kudarcba fulladt, most az ellenkező irányból indult az északi sark
meghódítására. Skandinávia partjai mellett felhajózva egészen Szibériáig, az
uralkodó áramlatokra bízta a hajót, hogy az majd néhány év elteltével az Északi
Sark érintésével Grönland partjainál kössön ki.
A hajó szándékos „befagyasztása” miatt sokan bírálták Nansen
kapitányt, aki Éjen és jégen át címmel 1898-ban magyarul is megjelent könyvében
számolt be tapasztalatairól. Nansen semmit nem bízott a véletlenre, minden
eshetőségre felkészült. Válogatott legénységgel, tudományos alapossággal
kialakított étrenddel és felszereléssel vágott neki a hosszú és kalandos útnak.
Nansen kajütje
Nansen útlevelei
Nansen haja
Nansen pecsétje
A Fram először megközelítette azt a helyet, ahol a Jeanette
elsüllyedt, majd kivárták a megfelelő pillanatot, és az áramlatokra bízták
magukat. Mivel az áramlatok meglehetősen lassúnak és szeszélyesnek bizonyultak,
18 hónap elteltével Nansen és egy társa Johansen elhagyta a hajót, és kutyákkal
valamint 3 szánnal, sátrakkal és kajakokkal felszerelkezve nekivágtak a
pólusnak, melyet végül nem értek el, de jelentősen megközelítették azt. A terv
szerint a hátralevő 660 km-t 50 nap alatt kellett volna elérniük, naponta
átlagosan 13 km-t megtéve. Kezdetben sikerült is tartani az ütemet, sőt naponta
17 km-t is meg tudtak tenni a dermesztő, gyakran -40°C hidegben, azonban a
felszín egyre egyenetlenebb lett, ami nagyon lelassította a haladást.
A kutyák a felszereléseket tartalmazó szánokat vontatták, a
két bátor felfedező sítalpakon haladt előre, és 1895. április 7-én az északi
szélesség 86°13,6′ fokáig jutottak el, ahol tábort vertek. Az elfagyott
végtagok és fogyatkozó élelmiszer tartalékok miatt ez volt az a pont, ahol úgy
döntöttek, hogy visszafordulnak, ráadásul egy déli áramlat elkezdte őket
visszafelé sodorni a céltól, esélytelenné téve, hogy elérjék a pólust.
Ekkor úgy döntöttek, hogy az Északi Sark közelében fekvő
Ferenc József Földön található Cape Fligely felé veszik az útirányt. A szigetet
kalandos körülmények között elérve, ott vészelték át 1895-96 telét, egy kőből
és mohából épített földbe ásott kunyhóban. Halásztak és jegesmedvére vadásztak,
majd az időjárás kedvezőbbre fordulása után 1896 májusában kajakba ültek, és
elindultak dél felé, a Spitzbergák irányába, de néhány hét evezés után
belebotlottak a Jackson-Harmsworth expedícióba a szigetcsoport déli részén,
melynek hajójával tértek haza, szinte egy időben az Otto Sverdrup
parancsnoksága alatt beérkező Frammal.
1898 és 1902 között a Fram Otto Sverdrup kanadai északi szigeteire vezetett expedíciójában
szolgált.
Igazi világhírnévre Amundsen
1910-1912-es déli sarki expedíciója során tett szert a Fram.
Roald Amundsen példaképe volt Fridtjof Nansen. Amundsen Nansen
Grönlandot átszelő expedíciójának hatására döntött úgy, hogy életét a
felfedezésnek szenteli.
Az Északnyugati átjáró végighajózása után az Északi-sark
kezdte el foglalkoztatni Amundsen-t. Nansen sodródását kívánta megismételni,
ezért megvásárolta és felújíttatta annak Fram
nevű hajóját. 1910-ben már készen álltak az indulásra, amikor megérkezett a hír
egyrészt, hogy Robert Peary és Frederick Cook 1909-ben elérte a sarkot,
másrészt, hogy Robert Falcon Scott déli-sarki expedíciót szervez. Ezeket
megtudva Amundsen megváltoztatta terveit. Hosszú ideig eltitkolta valódi úti
célját, hisz azzal szerzett pénzt mecénásaitól, és úgy kapta meg a Fram-ot,
hogy északi-sarki kutatóútra készült. Ez a hazugság később bajt is hozott a
felfedező fejére, hiszen miután 1910 nyarán a Fram elindult Madeira felé,
egyszeriben mindenki számára világossá vált, hogy Amundsen becsapta támogatóit,
az expedíció befejezéséhez pedig a norvég csak háza elzálogosításával tudott
elegendő pénzt szerezni. Amundsen csak testvérének, Leonnak és a Fram
tisztjeinek árulta el, hogy valójában immár a Déli-sark meghódítására tör.
Attól félt, hogy Nansen nem engedélyezné a Fram használatát, ha ezt megtudná,
valamint a vetélytársának tekintett Scott-ot sem akarta értesíteni. A
legénységgel csak akkor közölte az új célt, amikor elérték Madeirát. Mindenki
egyetértett az új úticéllal.
Amundsen a Frammal jutott el az Antarktiszig, a Fram volt az
expedíció bázishajója. A déli sark meghódításáért folytatott gigászi
versenyfutást végül Amundsen jobban szervezett expedíciója nyerte meg, Scott és
társai (2 fő kivételével) sajnos az életükkel fizettek Scott hibás döntéseiért.
Amundsen legénysége
Amundsen kajütje
Az út tehát Amundsen számára végül szerencsésen alakult: 1911
februárjában a hajó horgonyt vetett a Ross-jég által körülölelt Bálna-öbölben,
ahol Amundsen és négy társa Framheim („a Fram otthona”) néven telepet
alapítottak, majd a délsarki tél beállta előtt, márciusban és áprilisban depókat
építettek a 81. és 82. szélességi fokoknál. A norvégokkal majdnem egy időben a
brit Terra Nova-expedíció legénysége is kikötött a Ross-jég nyugatabbra eső
partvidékén, akik Scott utasítására szintén hasonló előkészületeket tettek.
Április végén aztán beköszöntött a sarkvidéki tél: ez az
évszak négy hónapos sötétséget és -40 °C alatti hőmérsékletet hozott, amit a
két rivális csapat addigra kiépített táborhelyén vészelt át. Októberben végre
megindulhatott az őrült hajsza a pólus felé, melyet Amundsen 60 mérföld előnnyel
kezdett meg, Scott pedig félig-meddig kitaposott úton indított, hiszen Ernest
Shackleton korábbi tapasztalatainak köszönhetően könnyen átkelhetett az
felfedezők előtt magasodó hátságon. A britek egyébként motoros és kutyás
szánokat, illetve Szibériából hozott pónikat vetettek be a siker érdekében, míg
a norvégok kutyáik erejével igyekeztek eljutni a Déli-sarkra. 1911. december
14-én ez Amundsen-nek és társainak (Olav Bjaaland, Helmer Hanssen, Sverre
Hassel és Oscar Wisting) sikerült először, amiben a körültekintően kiépített
depórendszer, illetve a felfedező korábbi utazási és élelmezési tapasztalatai
rendkívül fontos szerepet játszottak. A norvég utazónak köszönhetően a
Fram-expedíció gyakorlatilag különösebb nehézség nélkül hódította meg az antarktiszi
kontinenst, és sikeresen megalapította Polheimet, mely telep a skandináv nemzet
dicsőségét volt hivatott hirdetni a Déli-sarkon.
Scott expedíciója ugyanakkor korántsem sikerült ilyen
szerencsésen, hiszen amellett, hogy 35 nappal elmaradt Amundsen-től, útja is
viszontagságosabb módon alakult: a Déli-sark felé közeledve a britek
kénytelenek voltak levágni kutyáikat és lovaikat, így a sarkponthoz vezető
utolsó mérföldeket már gyalogszerrel tették meg. Scott és társai csak 1912.
január 18-án érkeztek meg a déli pólushoz, ahol bizonyára csalódással töltötte
el őket a norvég lobogó látványa, és a tudat, hogy életüket lényegében
feleslegesen kockáztatták. A britek ráadásul hiába biztosították a visszafelé
vezető utat, gyalog szinte lehetetlen vállalkozás volt elérni az Antarktisz
távoli partjait, ami végül is csupán két embernek sikerült.
Scott tragikus halála sajnálatos módon beárnyékolta Amundsen
nagyszerű sikerét, akinek úgy sikerült meghódítania a Déli-sarkot, hogy
eredetileg a Föld ellentétes pólusára vágyakozott.
A Fram az I. világháborúban is szolgált, majd a 20-as évek végén restaurálták, végül 1935-ben a Fram elnyerte méltó, végső nyughelyét Oslo-ban a Bygdøy-félsziget csúcsán róla elnevezett Frammuseet (Fram múzeum)-ban.
A múzeumban a hajón kívül megnézhetjük a Fram expedíciók
történetét, a kutatók további expedícióinak és életüknek történetét, személyes
tárgyaikat.
Kajütök
Szalon
Konyha
Gépház
Pince
(itt éreztem úgy, hogy végem van... teljesen magával ragadott a hely)
Szerszámok
Orvosi eszközök
Mivel múlatták az időt???
Johansen és Prestrud által aláírt zászló
Johansen és Wisting által aláírt levél
Amundsen fényképezőgépe
A kamera, amivel a Déli-sark filmet rögzítették
Az eredeti kajak
Miután kesztbe-kasul bebolyongtam az egész hajót, és megnéztem a körülötte 2 szinten található kiállítói vitrineket, és elolvastam szinte mindent, úgy éreztem végem van...
…ééés itt a múzeumban egy másik épületben van kiállítva
Amudsen másik hajója a Gjøa. Úgy éreztem, hogy muszáj kicsit szusszannom, mert nem bírok átmenni a másik épületbe és megnézni egy másik "hajóóriást". Így a múzeum bárjában bekaptam egy kis nasit, és közben tovább bámultam a Fram-ot.
A Gjøa-t 1872-ben Kurt Johannesson Skaale építette
Rosedal-ban, és a feleségéről nevezte el. Hossza 21 méter , merülése 3,0 méter . 28 évig hering
halászhajókánt szolgált, mígnem 1900-ban megvásárolta Amundsen első saját expedíciója számára, mely célja az Atlanti-óceánról
a Csendes-óceánra az Északnyugati átjáró
áthajózása volt, elsőként a
történelemben. Az igen aprócska Gjøa kicsi volt egy sarkvidéki kutatáshoz,
azonban Amundsen ennek ellenére 1903-ban belevágott az expedícióba.
A Gjøa-t csak körbejárni lehet, nem lehet belemenni.
A fotón Amundsen, Hansen és Ristvedt
Amundsen
Amundsen zászlója, az aláírásával
Az 50 tonnás
hajóval heten indultak útnak, és a Baffin-öböltől Franklin-ék útját követték. A
Vilmos király-szigetet keletről kerülték meg, és eközben hosszabb időre
megálltak, hogy méréseket végezzenek az északi mágneses sark környékén. A
mágneses sarkhoz közel hajózva megfigyeléseikkel igazolták, hogy a pólus
elvándorolt arról a helyéről, amit 1831-ben Ross meghatározott.
Az ott töltött két hosszú kényszertelelés alatt Amundsen csapata
megismerkedett és tanulmányozta a helybéli eszkimók életét, szokásait,
melyekből nagyon sokat tanult a sarkvidéki körülmények közötti életben
maradáshoz, megtanulta a kutyaszán használatát, elleste az eszkimók ruházatát. Feljegyzéseit
és gyűjteményét a néprajztudomány később nagyon felértékelte. Ezek a
megfigyelések és tapasztalások nagyban segítették és hozzájárultak későbbi
sikereihez. 1905-ben indultak tovább, és ahogy kiértek a Kanadai-szigetvilágból,
hajójuk a nyugati hosszúság 138°-nál befagyott. A Gjøa 1906-ban érkezett meg
Alaszka partjaihoz, ezzel elsőként keresztülhajózva az északnyugati átjárót
úgy, hogy a feladatot hatan teljesítették (Amundsen, Lindström, Gustav Juel
Wiik, Ristvedt, Godfred Hansen, Helmer Hanssen). Az expedíció sikere után a
hajót San Francisco-i norvégok vásárolták meg, majd 1972-ben az elhanyagolt
járművet a norvég kormány megvásárolta, majd a Fram Múzeumban helyezte el.
LINKEK:
Fridtjof Nansen MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fridtjof_Nansen
Fridtjof Nansen MAGYARul: http://users.atw.hu/cseke/kaland/kaland144-nansen.htm
Roald Amundsen MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Roald_AmundsenFram hajó avagy az első passzívház MAGYARul: http://eletszepitok.hu/fram-eszaki-sark-meghoditasa-2/#.VbTZfFIw-t8
Amudsen a Déli-sarkon MAGYARul: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1911_december_14_amundsen_eleri_a_deli_sarkot/
Jégbe fagyva MAGYARul: http://www.vitorlazasmagazin.hu/index.php/magazin/aktualis-szam/201-jegbe-fagyva
Gjøa ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Gj%C3%B8a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése