BRISIGHELLA

A három dombra épült város

Szerencsére nem hívtak be a HSBY-omról dolgozni, így kora délután már szabad voltam. Először azt terveztük Laurent-nal, hogy Faenzába megyünk, de aztán változtattunk a terven, mert Brisighella jobb ötletnek tűnt. Faenzában egy múzeumot akartunk megnézni, de mivel az idő nagyon jó volt, inkább szabadtéri látványosságot kerestünk. Ekkor jött a képbe a három dombra épült Brisighella.

Brisighella

Brisighella település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Ravenna megyében található. Kis faluról van szó, lakosainak száma nem éri el a 8000 főt.

Bolognától kb. 1 óra 30-40 perc az út, ha nem az autópályán mész.

Látnivalók

A falu fő látnivalói a hegyes csúcsokon találhatók, illetve az oda felvezető kacskaringós utak mentén. Az egyiken a Rocca Manfrediana (Manfredi vár, 14. sz.), a másikon a Santuario del Monticino (Monticino szentély, 18. sz.), a harmadikon pedig a Torre dell’Orologio (Óratorony) található.

Brisighella nevének eredete igencsak vitatott, négyféle verzió kering róla. Abban közösek csak, hogy mind valamiféle mezőgazdasággal kapcsolatos.

A falu eredete a késő tizenharmadik századra vezethető vissza, amikor Maghinardo Pagano (Susinana ura) épített a három szelenit szikla egyikére egy fellegvárat (ez ma az Óratorony), ami aztán a legfontosabb lett a Lamone völgyben. 1310-ben I. Francesco Manfredi, Faenza ura, V. Kelemen pápa áldásával emeltetett egy másik sziklára egy újabb várat. A Manfredi-k uralkodtak a vidéken a 14. és 15. században, rövidebb megszakításokkal. Egyik leszármazottja, Astorgio a tizenötödik század közepe táján átépíttette, végül a velenceiek által 1508-ban elkészült a hengeres alakú legmagasabb torony, amely összekapcsolódik a város falaival.

Ezeket a látnivalókat már messziről észre lehet venni.

Leparkoltuk az autót, és elindultunk felfelé. Iszonyatos forróság volt még mindig, így bemenekültünk az első hűvösnek vélt helyre, ami épp nyitva volt. Egy templomba.

A Brisighella székesegyház (Collegiata di S. Michele Arcangelo) a tizenhetedik század második felében épült.

Kint, a bronz kapu Angelo Biancini szobrászművész munkája.

A belső térben számos remekművet láthatunk, melyek közül kiemelhetjük az oltárképet mely Szent Mihály Arkangyalt ábrázolja "San Michele Arcangelo" mely valószínűleg a Guido Reni iskolához köthető, valamint a Könyörületes Madonnát "Madonna delle Grazie", és egy fából készült keresztet a tizenhatodik századból amely a Santa Croce-templomból került ide. Szintén itt őriznek is néhány remekművet a Rontana templomból.

Mindenesetre azt kell mondjam, hogy ez a legfurcsább templom, amiben valaha is jártam. Az alaprajza kereszt alakú (ez önmagában még nem egyedi), és minden ága a keresztnek más-más stílusban készült elemeket tartalmaz. De a képek azt hiszem beszédesebbek…

Az asztal lába különleges

A háborúban volt pap, és az ő emléktárgyai vannak itt kihelyezve

(köv. képen is)

Az oltár előtt egy strandlabda, mely a világtérképet ábrázolja

(Megjegyzem, hogy elég régi, mert pl. még Jugoszlávia van rajta.)

Ilyen keresztet sem láttam még...

A középkori katonai építészet jellemző példája a vár (La Rocca), mely 1228-ban épült, legmagasabb tornyát a velenceiek építették rövid uralmuk alatt (1503-1509). Mi egy kis utcát választottunk fel a várhoz.

Követtük a jeleket, és egyszer csak egy lezárt forgó kapuhoz értünk. Na oké, de ha már eddig eljöttünk, akkor már csak bemegyünk! És körbemásztunk a kerítésnél, és átbújtunk néhány fa kerítés alatt, és ott is voltunk a várban.

A vár a másik csúcsról, az óratoronytól fényképezve

Először félve mászkáltunk csak, majd észrevettük, hogy többen is vannak ott rajtunk kívül; például két pár is esküvői fotókat csináltatott itt fent, de egyéb turisták is voltak itt.

Csak később fedeztük fel alattunk a parkolót, és a bejáratot, amely pont az ellentétes oldalon volt, mint ahonnan mi belógtunk.

Kifelé már abba az irányba mentünk, és ekkor rádöbbentünk, hogy sikerült megspórolnunk a 3 EUR-s belépődíjat, ugyanis itt volt a jegypénztár. :-)

Innen aztán átmentünk a másik fokra, ahol az Óratorony (Torre dell'Orologio) található. Eredetileg egy vár épült itt 1290-ben (a Maghinardo Pagano-féle, korábban már említettem), mely aztán tovább fejlődött és bővült Brisighella-val. A várral együtt 1500-ig a falu védelmét szolgálta. 1850-ben teljesen átépítették ál-gótikus stílusban. Ugyanekkor kapta az óratorony a jellegzetes 6 órás számlapját.

Az óratorony a jellegzetes 6 órás számlapjával.

Na, ki mondja meg hány óra van? :-)

Az egyik menyasszony csokrából...

A civil építészet egyedi emléke itt a Via del Borgo (Falu utcája), vagy más néven a Via degli Asini (Szamarak utcája), mely a szamarakról kapta nevét. Ez a töltés, melyen annak idején a szamarakkal közlekedtek, szinte teljesen be van borítva különböző szélességű boltívekkel. Az ókorban a szikla alapra épült falak, házak, fontos védelmi funkciót láttak el, ezek feladata volt megvédeni a falu déli oldalát. Csak később ástak az alapba istállókat, raktárakat, üzleteket. Az utca neve abból a korból ered, amikor szamarakat használtak a közeli kőbányából bányászott gipsz szállítására, és a karaván ezen az útvonalon közlekedett.

  

  

La Chiesa del Suffraggio

Hangulatos kis utcácskák, terecskék mindenfelé...

Municipio

(Városháza)

Nagy dilemmázás után az Osteria della Fonte-be mentünk vacsorázni. Rengeteg kisebb étterem van itt, és mindnek más-más a választéka, szóval nehezen döntöttünk. A Tripadvisor csak 3,5-esre értékelte a helyet, de nekem szimpatikus volt már az elejétől foga; kint hordón terítő, borok, és egy kalózra hasonlító egyébként nem barátságos fickó rohangált ki-be. De, a kaja nagyon jó volt, az adagok is nagyok voltak, és a pincér csaj nagyon informatív és barátságos volt. Azt hiszem mi lehettünk az egyetlen nem helyi az étteremben, mert a többiekhez volt hogy oda is ült beszélgetni, úgy tűnt, már ismerik egymást. Szóval jó hely volt, csak ajánlani tudom.

Mozzarella Burrata

(Mozzarella batyuba töltött, lágy, tejszínes, krémes friss sajt. A mozzarella sajttészta egyik részét szálasra darabolják, és összekeverik tejszínnel – ez lesz a „töltelék”, másik feléből pedig egy batyut formáznak és megtöltik a tejszínes mozzarella krémmel.)

Squacquerone, fichi caramellati e piadina

A Squacquerone lágy sajttésztájú, gyors érlelésű, tehéntejből előállított sajt.

Picit kesernyés de ugyanakkor nagyon édes füge lekvárral és meleg piadina kenyérrel.

Braciola/Filetto di Mora Romagnola e contorno

Mora Romagnola: Toszkánában és Romagnola-ban őshonos sertés fajta

Sertés érmék szalonnával, sült paradicsommal, krumplival és fűszerekkel

Elég későre járt már, mikor elindultunk haza. És akkor még előttünk volt az a kb. 1,5 órás, de inkább hosszabb út. Nekem meg hajnalban kelnem kell, menni dolgozni. Sokat nem aludtam, de ez néha-néha belefér.

Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod a linket másokkal is. A cikket viszont légy szíves, ne másold!

Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK:

Brisighella MAGYARul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Brisighella

Brisighella OLASZul: https://it.wikipedia.org/wiki/Brisighella

Brisighella ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Brisighella

OSTERIA della FONTE: http://www.tripadvisor.it/Restaurant_Review-g804491-d1506743-Reviews-Osteria_della_Fonte-Brisighella_Province_of_Ravenna_Emilia_Romagna.html

OSTERIA della FONTE: https://www.facebook.com/pages/Osteria-Della-Fonte/148057255236150#_=_

(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)