2014. november 6., csütörtök

2014. 11. 03-06. Vollholen, Drøbak, Son, Kolbotn - Norvégia



 

2014. 11. 03.
Vollholen

 

BLQ    STN                06:31               08:29(-1)
STN    RYG               14:55(-1)         16:20

 

A hajnali kelésnek könnyen kellett volna mennie, hisz az előtte lévő 5 napban végig hajnalos műszakban repültem. Viszont nagyon keveseket aludtam, mert kétszer is „későn” feküdtem le, mert búcsúbulikban voltam. Sajnos több kollégám is elmegy november 1-től más bázisokra, és őket búcsúztattuk. Na, mindegy, szerencsére nem aludtam el, és a reptérre is időben kiértem. Az összes jegyemet Staff Travel-lel foglaltam, így kora reggel aggódnom kellett, hogy lesz-e nekem hely a gépen, mert mind a 189 ülést lefoglalták. Így 40 perccel az indulás előtt kellett visszamennem, hogy kapok-e jegyet. Szerencsére 4 ember továbbra sem jelent meg, így utazhattam. A Security-nél hosszú sorok kígyóztak, így fogtam magam és hátramentem a Staff-os Security-hez. Nem szoktam ezt használni, csak ha egyenruhában vagyok, de ez most vészhelyzet-közeli szituáció volt, szóval arra mentem.

Végül persze minden okés volt. Ezt a járatot mi repüljük, így közvetlen kollégákkal repültem.

STN-en jó sok időm volt az átszállásra, de nem mertem egy korábbi járatra foglalni a helyem, mert egyrészt STN nagy reptér, másrészt útlevél-ellenőrzés van, szóval kell az idő.

Az első néhány órában megpróbáltam aludni valamennyit a székeken. Elég kényelmetlen volt, de így is sikerült valamennyit pihennem. Aztán ennem is kellett, mert nagyon éhes voltam. És aztán végre mehettünk a kapuhoz.

Itt megint „jó” hírekkel fogadtak, én voltam a 191.!!! :-( Szóval maradtam utoljára, és kiderült, hogy mind a 190 utas utazni is akart!!! (Ez hihetetlen, mert az utasok min. 5-10%-a soha nem jön el… de ma ezek úgy látszik, mind mentek volna.) Szóval nekem maradt az, hogy a J/S-en utazok (hátul a szolgálati ülések egyikén a kollégákkal), szegény csajnak, aki pedig utolsóként állt a sorban, maradt egy későbbi gép.

Ezt a járatot Francesco-ék repülik, szóval a RYG crew-val repültem. Hátul egy portugál srác és egy olasz lány (Carlotta) volt, nagyon aranyosak voltak mind a ketten. Elöl a No1 egy szlovák lány, meg vele egy másik lány.

Az út kb. másfél óra volt, és viszonylag gyorsan el is telt.

A reptéren picit várnom kellett Francesco-ra. Útközben kiderült, hogy elég messze laknak, kb. 40 percnyire a reptértől, félúton Rygge és Oslo között. Útközben megálltunk pár dolgot vásárolni a vacsorához, többek között bort is. Próbáltunk norvég bort venni, de ilyen nem létezik. Import szőlőből dolgoznak, és az eljárás norvég, de ezt nem igazán nevezhetjük norvég bornak. Így olasz borokat vettünk.

Norvégiában amúgy nem egyszerű alkoholhoz jutni. Csak olyan boltokban lehet, ahol csak alkoholt árulnak, és ezek a boltok is bezárnak korán. Norvégiában olyan, hogy „kocsma” nem létezik. Persze éttermekben adnak bort este is, de az más tészta.

A vásárlás után hazamentünk, ahol Katka már várt bennünket. Egy kétszintes házban bérlik a földszintet. A ház új, tágas és nagyon szép. Tipikus norvég faház. Saját szobát kaptam (Francesco-ét).

Odaadtam nekik az ajándékokat, amiket vittem, tipikus olasz kajákat, olyasmiket, amiket én is szoktam magammal hozni Olaszországba, ha otthonról jövök vissza. Csak nekik ugye értelemszerűen olyan dolgokat válogattam össze, amit ha olasz lennék, biztos vinnék magammal, ha hosszabb időre külföldre mennék. Volt is nagy sikere mindennek! :-)

Megvacsoráztunk, beszélgettünk, majd mi lányok elmentünk aludni. Katka azért, mert még aludt pár órát, mielőtt dolgozni ment, én meg azért, mert ez a hosszú nap alaposan lefárasztott.

 




------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

 

2014. 11. 04.
Vollholen, Drøbak

 

 

Reggel én voltam az első felkelő. Mondjuk tudtam, hogy ez lesz, hisz előtte öt napon át hajnalos műszakban repültem, a hatodikon meg az utazás miatt kellett hajnalban kelnem… Elvoltam a lakásban addig, míg Francesco is felkelt. Akkor megreggeliztünk, majd elmentünk vásárolni.

Kitaláltuk, hogy menjünk el Drøbak-ba. Ez a város az Oslo fjord mentén fekszik. A várost 1823-ban alapították, akkor még Ås részeként. 1838-ban lett önálló.

Figyelemre méltó esemény Drøbak történetében; a második világháborúban a Blücher nevű német cirkálót elsüllyesztették a Drøbak szorosban (csak 1 mérföld (1,5 km) széles), 1940. április 9-én kora reggel. A cirkáló német katonákat és hivatalnokokat szállított, Oslo gyors megszállása volt a céljuk. De az Oscarsborg erőd támadása meghiúsította a trevet, mivel az erőd parancsnoka, Birger Erikden ezredes elsüllyesztette a cirkálót, ezzel lehetővé tette a norvég királyi család, a parlament és a kabinet, és a nemzet aranytartalékának a kimenekítését. A norvégok sohasem adták meg magukat a németeknek, sőt a Quisling kormány illegalitása alatt a szövetséges csapatok oldalán álltak.

Drøbak-ban a tájon és a tipikus norvég házakon kívül más látnivaló nem igazán van. De ezekért is érdemes ellátogatni ide. Szerencsések voltunk, mert az idő nagyon szép volt, végig sütött a nap. Természetesen hideg volt, hisz mégiscsak északon vagyunk és novemberben.


















Este aztán otthon főzőcskéztünk és vacsoráztunk, borozgattunk és beszélgettünk. Aztán az előző estéhez hasonlóan tértünk nyugovóra.

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

 

2014. 11. 05.
Vollholen, Son, Kolbotn

 

 

Reggel megint én voltam az első ébredő. Megvártam míg a többiek felébrednek, majd reggelit készítettünk, és mindannyian együtt reggeliztünk.

Ma Son városába kirándultunk. Ezt a várost 1838-ban alapították. Nem is nagyon nevezném városnak, hisz kb. 5000 lakosa van. Kevesebb mint fele annyi, mint Drøbak-nak.

A reneszánsz korban Son a kikötője révén vált híressé. A közeli területekről érkező fa- és fűrészárut a folyón úsztatták lefelé. Sok holland térképen ebből az időből (a legrégibb 1582-ből) az Oslo-fjordot Zoon Water-ként említik. Azonban, miután ez az időszak véget ért, Son sokat veszített fontosságából.
Később Son művész város”-ként vált ismertté, mivel ismert festők és írók telepedtek le itt.



























Van itt egy múzeum, amit egy helyi család üzemeltet, ahová bemenni sajnos nem tudtunk, mert pont zárva volt. De, mivel Norvégiában nem divat az ablakokra függönyt tenni, simán be lehetett látni, így az ablakon keresztül készítettem pár képet.







Ma az időjárással nem voltunk olyan szerencsések, mint előző nap, mert többször is esett az eső. Nem erősen, de azért kellett az esernyő. De a táj így is lenyűgöző.

A séta végén beültünk a Son Kro nevű étterembe, ahol teáztunk és sütiztünk egyet. Norvég almatortát ettünk, nagyon finom volt, el voltunk tőle ájulva mindannyian.


Aztán hazamentünk, majd valamivel később elmentünk Kolbotn-ba, a Gamle tårnhuset restaurant-ba. Ez egy tipikus norvég étterem, mert mindannyian megszavaztuk, hogy akkor az utolsó estémen tipikus norvég ételeket együnk. Nagyon jó választásnak bizonyult ez is. :-) Mindenből különbözőt kértünk, egyrészt, hogy több mindent megkóstolhassunk, másrészt ha valakinek nem ízlene a sajátja, akkor legyen lehetőség cserélni. A főételnél nem csereberéltünk, de a desszertnél Francesco-nak jobban ízlett az enyém, nekem meg az övé, így azt elcseréltük.


Steamed halibut fillet with veal and sesame gravy and browned butter. Served on a warm potato and Jerusalem artichoke salad with spring onions.
(Párolt laposhal filé szezámmagos szósszal és pirított vajjal. Főtt krumpli és újhagymás articsóka salátán tálalva. )

Almond mazarin with orange, our own Norvegian brunost ice-cream and cloudberries from Ostmarka.
(Mandulás mazarin naranccsal, saját norvég brunost fagylalttal és Ostmarka-i szederrel.)
(Ezt cseréltem el.)

"Ris á l'almond" Our own creamed rice pudding with warm home made cherry souce and caramelized almonds.
("Ris á l'almond" Saját tejszínes rizspuding, meleg házi készítéső meggyszósszal és karamellizált mandulával.)
(Ezt ettem végül.)

Katka, én, Francesco

Visszafelé Katka vezetett, így mi Francesco-val ittunk fehérbort is. Én először nem kértem, de miután megkóstoltam az Francesco-ét, nem tudtam ellenállni, és kértem én is egy pohárral.

Hazamentünk, majd Katka-tól elbúcsúztam, mert ő megint ment este dolgozni, én meg reggel korán ki a reptérre, és addigra ő még nem ért vissza. Aztán mindannyian lefeküdtünk aludni.

 

 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

2014. 11. 06.
Vollholen

 

RYG    STN               07:29               09:03(-1)
STN    BUD               12:59(-1)         14:59

 

 

Hajnalban keltünk, Francesco vitt ki a reptérre. Ahogy számítottuk, Katka még nem ért vissza a munkából, így jó, hogy előző este elbúcsúztunk.

A gépem kb. fél órás késéssel indult, mert sorban álltunk deicing-ra (a repülőgép jégmentesítése). És ahogy ülök a gépen egyszer csak megpillantom Carlotta-t, aki mellett pár napja idefelé jövet a J/S-en (légiutas kísérők szolgálati ülése) ültem. :-) Mikor volt egy kis idejük, hátramentem beszélgetni hozzájuk, így ez a kb. másfél óra is gyorsan elrepült.

STN-en megint volt egy csomó időm, de azért jóval kevesebb, mint odafelé menet. Így volt időm a családomnak is vásárolni egy kicsit, hogy ne üres kézzel állítsak haza.

Ez a gép is kicsit késve indult. A reptérre aztán apu jött ki értem.

 

 
LINKEK (angolul és norvégul):

Oslo-fjord (ez az egy van meg MAGYARul is):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Oslo-fjord

Drøbak:

Son:

Son Kro restaurant:

Gamle tårnhuset restaurant:

 


Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!