2014. október 28., kedd

2014. 10. 28. MONSELICE - Olaszország



 

 

Előző nap este Nikivel megbeszéltük, hogy elmegyünk kirándulni. Október végéhez képest még mindig gyönyörű időt ígérnek, napsütéssel, és 18-20 fok körüli hőmérséklettel, amit vétek lett volna nem kihasználni.

Így reggel a 09:29-es busszal bementünk Bologna Centrale-ba, ahonnan a 10:20-as vonattal elmentünk Monselice-be. Az út kb. 1 óra.

Monselice városa észak-kelet Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében található.
Körülbelül 20 km-re délkeletre Padova városától, az Euganei-dombság (Colli Euganei) déli szélén.
A város alapítását a mitológia szerint a trójai hősnek Opsicella-nak tulajdonítják. A terület bizonyíthatóan a bronzkortól volt lakott.
A római időkben Mons Silicis néven volt ismert, jelentése „Tűzkő hegy”, feltehetően a helyi trachit bányák miatt.
A legkorábbi ismert dokumentumok Monselice-ről 568-ra nyúlnak vissza, a város a lombardok általi meghódításához kapcsolódnak. A város rövid ideig bizánci uralom alatt állt, amíg Agilulf király körülbelül 602-ben elfoglalta.
A „Comuni” időszakban (12. század), a város saját helyi önkormányzattal rendelkezett. A város a Ghibelline-k oldalán állt a Guelph-ek elleni a politikai és katonai harcokban a 13. században.
Ezzelino da Romano Ghibelline vezető fejlesztette a város erődítményeit és tette a terület egyik fő erődítményévé.
A város ezután a Carraresi (Pádovai Lordok) uralma alatt állt, és a 15. században a Velencei Köztársaság része lett.
Rövid ideig tartó francia uralom elteltével, az Osztrák Birodalom része volt, majd később, a Lombard-Velencei Királyságé.
1866-ban lett az Olasz Királyság része.


A modern város a Montericco (magasság 312 méter), és a Rocca (magasság 110 méter), dombok közötti széles völgyben fekszik.
A vasútállomástól a városközpont felé indulva az első látnivaló a Chiesa del Carmine, amit csak kívülről tudtunk megnézni, mert zárva volt.
 



Mielőtt átmentünk volna a Canale Bisatto-n átívelő hídon, megálltunk a toronynál, és a szobornál.
 
 

Együtt a kettő a csatorna túloldaláról

A város legrégebbi része a Rocca domb körül fekszik.
A középkorban a Rocca-t öt körülölelő fallal erősítették meg, melyek részben ma is láthatók.
 




A turisták számára fontos pont a központi tér (a Piazza Mazzini), a középkori Torre Civica toronnyal és a Palazzo del Monte di Pietà (palota). Ez az épület ad otthont a helyi turisztikai információs irodának, amely tájékoztatást nyújt a város és a környék történelmi látnivalóiról.
 
Torre Civica


Palazzo del Monte di Pietà

Palazzo del Monte di Pietà és a Torre Civica

Piazza Mazzini tér egyben a kiindulópontja a Via del Santuario-n vezető sétánynak, ami a város legérdekesebb helyszíneihez vezet, amelyek a következők:
- Monselice vára (Castello Cini), amely otthont ad Európa egyik legjelentősebb középkori fegyver- és páncél gyűjteményének. (Ide később kellett visszajönnünk, du. 2-re, mert dél körül bezárt.)
 




- Villa Nani XVI. századi villa. A név utal az első tulajdonosokra; Nani azt jelenti, törpék. A villa magántulajdon, de a turisták megcsodálhatják a törpe szobrokat a fal tetején: törpeszakács, törpe Mozart stb.





A Via del Santuario folyamatosan emelkedő macskaköves út, ennek köszönhetően a panoráma lenyűgöző volt. Ráláttunk a hegyre, a háztetőkre, a városra.


(Háttérben az új székesegyház modern épülete.)

- Santa Giustina román-gótikus dóm (12. század) más néven Duomo Vecchio (régi székesegyház). A bejárat előtt felfedeztünk egy földbe faragott angyalszerű alakzatot. A templomban rajtunk kívül csak egy házaspár volt, így alkalmunk volt körbejárni az egész templomot. Azokat a helyeket is, amelyeket normális esetben csak messziről láthatunk.



 









- Porta Romana (Római kapu) két nagy kőoroszlánnal őrzött kapu
 



- A Hét Templom Szentély (Santuario delle Sette Chiese vagy a Via Romana) Palma il Giovane festményeivel. Pietro Duodo (1554-1610) velencei patrícius kérte fel Vincenzo Scamozzi építészt a Santuario delle Sette Chiese terveinek megvalósítására. 1606-ban V. Pál pápa kiadott egy pápai bullát, amely a szentélyt meglátogató zarándokoknak azonos katolikus bűnbocsánatot (búcsú) nyújtott, mint azoknak a zarándokoknak, akik a Római hét fő templomot látogatják, ezért van a "Romanis Basilicis Pares" felirat a szentély portálán.
 



- Villa Duodo: Vincenzo Scamozzi tervezte és építette a villa legkorábbi részét, a villa szárnyának a jobb oldalát. Megtekintése nem nyilvános.
 
 

Mellette viszont van egy kis kápolna, melynek ajtajain két apró, de annál ijesztőbb arc ékeskedik. Érdekessége a kápolnának, hogy február 14-én itt rendezik meg San Valentino (Valentin) napját, mikor a gyereknek egy apró aranykulcsot ajándékoztak, hogy megvédje őket az epilepszia ellen.

 


- A Keep (Mastio vagy Torrione), még mindig áll a Rocca dombtetőn. Ez egy torony, mely szabályos trachit tömbökből épült, melyeket a helyi kőbányában bányásztak. Sajnos pont lekéstük az utolsó napot, amikor még nyitva volt és fel lehetett volna menni.

(A bal oldali rácsos kapun lehetett volna felmenni.)
 
(Ez lett volna a felső vár, ahová nem tudtunk felmenni.)
 
Itt fent, a kis kápolna mellett lévő padok egyikére letelepedtünk, és elfogyasztottuk az útra magunkkal hozott kaját. Annyira jó idő volt, és úgy ragyogott a nap, hogy egy szál pólóban ücsörögtem a padon. Hihetetlen, hogy ennyire jó az idő október végén!!! :-)
Vissza a város fele bevettük a szűk kis utcákat, tornácos folyosókat, a folyó menti füves parkokat.
 






 
Mivel még mindig volt egy csomó időnk 2-ig, mikor a kastély nyit, elhatároztuk, hogy megnézzük az új székesegyházat is. Kívülről nem egy nagy szám, sőt, nekem egyáltalán nem tetszik. Szerencsénkre azonban nyitva volt, és be tudtunk menni, és mondhatom: megérte!
 
 
 Ahogy mondtam; kívülről nem nagy szám...

Viszont belül, ahogy a színes ablakokon keresztül beáramló fény színesre fest mindent...
az igazán érdekes!

 
 
A hosszú, függőleges ablakok mintáin semmi vallásos jelleget nem fedeztem fel





És íme, ahogy a színes fények "befestik" a padokat :-)




Ez a kis kápolna az egyik oldalon van

 
Ez pedig a keresztelő kápolnában, az idén megkeresztelt gyerekek neveivel, és a dátummal.
Értelemszerűen a kék a fiú, a rózsaszín a lány.
Nagyon tetszik az ötlet!

 
Innen visszamentünk Monselice várához (Castello Cini), amely Európa egyik legjelentősebb középkori fegyver- és páncél gyűjteményének ad otthont.
A várat csak vezetéssel lehet megtekinteni, és a belépődíj (diák jegyet kaptunk :-) ) 6 EUR volt. Először csak hárman voltunk, egy pasi, akinek németül tartotta a vezetést az idegenvezető, meg mi ketten Nikivel. Aztán csatlakozott még két házaspár, akik először beleegyeztek, hogy angolul hallgatják a vezetést, majd állandóan olaszul dumáltak, szóval az idegenvezető csaj végül három nyelven beszélt. (Legtöbbet az olaszok miatt olaszul, és olykor rá kellett szólni, hogy akkor velünk mi lesz.)
 
A baloldali szárny aljában van a fegyvergyűjtemény.
A jobb oldali szárny három velencei stílusú ablaka a fogadó szoba ablaka
Fentebb a lakószobák, zene, és játékszoba, stb.







 
A kastélyban fényképezni tilos, fogdosni tilos, és szőnyegre lépni tilos. Csak kint lehetett fényképezni, így a belső képek nem a sajátjaink, hanem a netről szedtem össze őket (forrás megjelölve a bejegyzés végén).
 
A látogatást a fegyver gyűjtemény megtekintésével kezdtük.
 
Sala del Corpo di Guardia - Őrség

Balestra a martinetto - nyílpuska, vadászatra használták, nem harcra

Sala del Capitano, Camino torre - Kapitány szobája, kandalló torony


Sala Grande - Nagyterem




 
Innen felmentünk a középső, később épített részbe, ahol zajlott a mindennapi élet, és amit vendégfogadásra is használtak.
 
Salone d'Entrata - Előszoba


A fogadószoba (előszoba) plafonja festett fa, és a kis kazettákban különböző fajok képei láthatók, majd' 300 féle!!!

 
Camera del Signore - az úr szobája

 Camera dell'Ospite - vendégszoba

Sala da pranzo - ebédlő

Sala Gioco - játékterem

Sala musica - zeneszoba

Salone d'onore - A becsület terme

 
Konyha
 
Belső udvar
(hátul a kis négyzetekben hangszerek képei)
itt tartottak koncerteket, jó az akusztikája

Balra a házi kápolna, mellette jobbra a konyha bejárata
 













Bejárat a legfelső szinten lévő szobákba






 
 
A teljes túra a várban kb. 45-50 percig tartott. Innen elindultunk, hogy keresünk valami bárt, ahol bekaphatunk valamit. Elég nehezen találtunk egy jó kis helyet, mert a többségében nem nagyon volt semmi kaja. Végül egy kebabosnál kötöttünk ki. Elfogyasztottuk uzsonnánkat majd a csatorna másik partján andalogva mentünk ki a vasútállomásra. A 16:30-as vonattal jöttünk vissza. Ennyi idő pont elég is volt megnézni azt, amit lehetett. A nap is elkezdett lemenni, az idő is elkezdett hűlni, szóval az időzítés tökéletes volt.

 
MONSELICE-ről bővebben ANGOLUL itt:

A MONSELICE-I VÁRról bővebben ANGOLUL, NÉMETÜL, OLASZUL itt:
és itt: