2014. május 29., csütörtök

FIRENZE, FIESOLE - Olaszország


Firenze



Reggel 08:10-kor keltem, és a 08:59-es busszal bemenetem Bologna Centrale-ra (vasútállomás). Itt egy bárban a Meki mellett olaszosan megreggeliztem (cappuccino, croissant), majd átsétáltam a vonatomhoz. 09:53-kor indult. Frecciargento volt, szóval gyorsvonat, ami fél óra alatt már Firenze-be is röpített. Útközben a tájból semmit nem láttam, mert az út 95%-a alagutakból állt.

Szóval 10:30-ra már a Santa Maria Novella-n voltam. Itt találkoztam Francesco-ékkal. Katka és Francesco jöttek be elém a vonathoz, Francesco szüleivel pedig az állomás előtt találkoztunk.
Gyorsan leegyeztettük a mai programot, ami pici séta az Arno folyó partján Ponte Vecchio-ig, ott Uffizi képtár, majd irány Fiesole, ahol ebédelni fogunk. Majd onnan vissza a vonatomhoz.
Firene egyéb látnivalói így most kimaradtak, de nem bántam, mert egyszer régen már voltam itt, és akkor pont a "minden mást" láttam, viszont a múzeumba bemenni nem volt idő. Így most ez lesz pótolva.

Firenze Olaszország egyik nagyvárosa, egyben Toszkána régió székhelye és kulturális központja.

Az Arno-folyó két partján, annak völgyében elterülő város hosszú múltra tekint vissza. Századokon át a Medici-család uralta. 1865-1870 között az Olasz Királyság fővárosa is volt. Számtalan történelmi és művészeti látványosságnak ad otthont. A „reneszánsz bölcsőjeként” is emlegetik. Történelmi belvárosát 1982-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Szóval a Firenze S.M.N. állomástól gyalog indultunk el.
Először a Piazza di Santa Maria Novella-n sétáltunk keresztül, ahol a Basilica di Santa Maria Novella is található, szép márványhomlokzatokkal, pompás főportállal, Massaccio és Ghirlandaio szép freskóival, a Capella degli Spagnuoliban Giotto tanítványainak festményeivel.
 



A Santa Maria Novella bazilikáról bővebben MAGYARUL itt:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Santa_Maria_Novella

Vele szemben a tér túloldalán a Loggia di S. Paolo.


A Ponte alla Carraia-nál érkeztünk az Arno folyó parjára.
Innen a Ponte Vecchio felé vettük az irányt. Először a Ponte Santa Trinita, majd a Ponte Vecchio következett.



A Ponte Santa Trinità vagyis a Szentháromság-híd a legszebb itáliai hidak egyike, nevét a Santa Trinità-templomról kapta. Eredetileg a 13. században épült, a németek a II. világháborúban felrobbantották. Eredeti formájában 1958-ban állították helyre, a folyóba zuhant kődarabok részleges újrahasznosításával Riccardo Gizdulich építész valamint Emilio Brizzi mérnök felügyelete alatt. A reneszánsz híd a világ legrégebbi elliptikus ívű hídja. A hidat díszítő négy szobrot, melyek a négy évszakot ábrázolják 1608-ban emelték II. Cosimo de Medici és ausztriai Mária Magdolna esküvője alkalmából.



Csoportkép a Ponte Santa Trinitá-n:
Katka, Francesco apukája, anyukája, és Francesco
 
A Ponte Santa Trinitá-ról bővebben MAGYARUL itt:

A Ponte Vecchio jelentése: Régi híd. Az Arno-n átvezető híd a 16. században épült. Jellegzetességei -melyeknek hírnevét is köszönheti- a fecskefészekként oldalaihoz épített kis műhelyek, ahol ötvösök, aranyművesek dolgoztak és dolgoznak ma is. Ez volt az egyetlen olyan híd Firenze-ben a második világháború idején, melyet a visszavonuló német hadsereg épségben hagyott, az összes többit ugyanis felrobbantotta.
A nap állása sajnos pont nem kedvezett a jó képek készítéséhez, mivel pont szembe sütött.
 


A Ponte Vecchio le van zárva az autók elől. Csak gyalogosan lehet átmenni rajta.


Francesco, Katka és Francesco szülei

Én, Katka, Francesco szülei


 
A Ponte Vecchio-ról bővebben MAGYARUL itt:
 

Aztán picit még tovább sétáltunk, a Piazzale deigli Uffizi-hez. Itt található a híres Uffizi képtár.

Az Uffizi-palotát 1560-tól 1574-ig Cosimo de’ Medici udvari építésze, Giorgio Vasari tervezte és építette kormányzati célokra. Az Uffizi olaszul hivatalt jelent, hivatalnak is épült a palota, de oly módon, hogy a földszinten dolgoztak a jegyzők, az emeleteken pedig helyet kaptak a galériák. S ami a legfontosabb, a Mediciek, sok más fejedelmet évszázadokkal megelőzve, rögtön megnyitották az Uffizi Galéria kapuit az érdeklődők előtt. Vasari egyébként nem csak építész volt, hanem a legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életrajzírója is. Jelenleg a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nazionale), a Toscanai Központi Archívum és az Uffizi-képtár (Galleria degli Uffizi) helyezkedik el az épületben. Ez utóbbi a Mediciek gyűjteményeiből keletkezett; az első gyűjteményeket a Mediciek bőkezű mecenatúrája hozta létre. Művészeti kincseit és gazdagságát tekintve egyike a világ első ilyen galériájának, s leghíresebb múzeumoknak. A képtárat az Arno balpartján levő Pitti-palotával hosszú folyosó köti össze, tele értékes gobelinekkel és más műtárgyakkal. Különlegesen gazdag festmény és antik szoborgyűjteménye. Az alkotások között Giotto, Simone Martini, Piero della Francesca, Beato Angelico, Filippo Lippi, Botticelli, Mantegna, Correggio, Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Caravaggio művei sorakoznak. Német és flamand mesterek alkotásai - Dürer, Rembrandt, Rubens - ugyancsak megtekinthetők. Része a Corridoio Vasariano (Vasari-folyosó) is.

Az Uffizi Képtár, háttérben a Palazo Vecchio.
 



Leonardo da Vinci-ről köztéri szobor az Uffizi falának egyik fülkéjében

Dante egy másik fülkében

Galilei egy harmadikban
(és vannak még sokan mások, másik fülkékben)
 
Jó egy órás sorbanállást követően jutottunk be a Képtárba. A teljes árú jegy 6,50 EUR-ba kerül. A hátizsákokat le kell adni, csak kisebb kézitáskát lehet bevinni. Fényképezni szigorúan tilos. :-( Minden teremre jut legalább egy teremőr, akik szigorúan pásztázzák a látogatókat, és "No photo"-znak. Így a képek, amiket majd láttok, mind a netről vannak összelopkodva. Soknak a minősége sajnos meg sem közelíti azt, ahogy a kép a valóságban kinéz. :-( De mivel meg akarom mutatni, hogy melyek a híresebb képek, amiket láttunk, nincs más választásom. Be kell érni ezekkel.
A látogatásunkat a 2. emeleten kezdtük, és innen mentünk lefelé.
A 2. emelet mennyezete nagyon szép, és ez az egyetlen ilyen módon díszített mennyezet, a többi nincs festve.
 


 
A fontosabb képek:

Michelangelo: Doni Tondo
átmérő 120 cm

Raffaello: Tengelicés Madonna
107 x 77 cm

Botticelli: Vénusz születése
173 x 279 cm

Botticelli: A tavasz
203 x 314 cm

Tiziano: Urbinói Vénusz
119 x 165 cm

Albrecht Dürer: A királyok imádása
99 x 114 cm

Barocci: Madonna del Popolo

Botticelli: Judit visszatér az asszír táborból
31 x 24 cm

Caravaggio: Bacchus
95 x 85 cm

Caravaggio: Izsák feláldozása
 104 x 135 cm

Caravaggio: Medúzafej
 átmérő 55 cm
(ez a kép élőben annyira más, sokkal élőbbek, vibrálóak, élénkek a színei...
de sajna a neten csak ilyen tompa, matt színű képek vannak róla)

Cranach: Ádám és Éva
172 × 124 cm

Cranach: Luther Márton és felesége Katharina von Bora

Fra Filippo Lippi: Mária koronázása angyalokkal és szentekkel

Fabriano: Királyok imádása
 300 x 282 cm

Giotto di Bondone: Trónoló Madonna
325 x 204 cm

Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet
 98 x 217 cm

Vecchietta: Madonna a gyermekkel és szentekkel

Simone Martini: Angyali üdvözlet
305 x 265 cm
 

Piero della Francesca: Urbinói hercegek
47 x 66 cm

Raffaello: X. Leo Pápa és két bíboros unokaöccse
154 x 119 cm

Rubens: Bacchus
191 x 161 cm 

Verrocchio és Leonardo da Vinci: Krisztus megkeresztelése
177 x 151 cm

Botticelli: Pallasz Athéné és a kentaur

És persze még rengeteg egyéb!!! Próbáltam kiragadni a legérdekesebbeket, legfontosabbakat, amiknél mi is elidőztünk picit. Egyiknél-másiknál mázlink is volt, mert elcsíptünk magyarázatot a képekhez, és némelyik igen érdekes volt. Más úgy nézni egy képet, hogy valaki, aki ért hozzá, beszél is róla.

Itt pedig egy részlet az egyik teremből, ami szintén egyedi, mert ez az egy rendelkezik ilyen szép dekorációval.
 


A többi terem fala különböző színekre van festve, csak egy-két példa:


Balra a kör alakúban van Michelangelo Doni Tondo-ja


Baloldalt Botticelli: Vénusz születése,
jobb oldalon a nagyobb kép Botticelli: A tavasz 

Ez is egy nagyon szép szoba, a Tribuna.
Ide nem lehet bemenni, csak kívülről (3 irányból) benézni.


Kilátás az Uffizi-ből...
 
...az Arno folyóra és a Ponte Vecchio-ra, mögötte a Ponte Santa Trinitá, majd a Ponte Carraia

... a Palazzo Vecchio-ra

... és a Cattedrale di Santa Maria del Fiore a Campanile di Giotto-val


Az Uffizi Képtárról bővebben MAGYARUL itt:
 

Innen aztán a Piazza della Signoria-ra (Nagyhercegség tere) mentünk. Ez a tér a városi élet középpontja, egykor a köztársaság fóruma volt, mostani alakjában a 14. század óta népgyűlések, ünnepek színhelye. 1498. május 23-án itt állt az a máglya is, melyen Savonarolát és vele együtt két dominikánust elégettek.

Palazzo Vecchio (Régi Palota) vagy Palazzo della Signoria: ma Városháza, de eredetileg a Signoria-nak, a köztársasági kormánynak, később I. Cosimo nagyhercegnek a székhelye volt. Várszerű épület magas pártázattal. 1298-ban Arnolfo di Cambio kezdte építeni. 94 méter magas tornya csak a 15. században készült el teljesen.
 
Főbejárat szobrokkal, Michelangelo Dávid-ja itt csak másolat.
 


Cellini egyik fő műve: Perszeusz szobra
 
 
A Palazzo Vecchio-ról bővebben MAGYARUL itt:
 
 
Francesco ez idő alatt elrohant a szállodájukhoz az autóért, majd mi is elindultunk gyalog a Ponte Santa Trinitá túloldalára, ahol találkoztunk.
 
Az Ősz című szobor a Ponte Santa Trinitá lábánál
 
 

Fiesole

 
Innen Fiesole-ba mentünk, ami egy kisváros Firenze-től ÉK-re. Szűk, kanyargós, meredek kis utcákon vitt felfelé az út, nem egyszer annyira szűk volt, hogy valakinek vissza kellett tolatnia, hogy a másik el tudjon menni. De a kilátás csodás volt, és bár vezetni nem biztos, hogy élveztem volna, de utasként szuper volt.
A terv az volt, hogy egy étterembe megyünk, amit Francesco testvére ajánlott, és ahonnan tök jó lesz a kilátás Firenze-re, mivel Fiesole egy domb tetején fekszik. Hát sajnos a terv csak terv maradt, mert az étterem be volt zárva, és csak este 6-kor nyit ki. Így, mivel semmi más nem maradt, beültünk egy bárba, ahol azért lehetett kajálni is.
Miközben nyitva lévő étterem után kajtattunk, bejártuk a város fő terét: Piazza Mino da Fiesole. Itt található a Duomo di Fiesole és a Convento di San Francesco is.
Piazza Mino da Fiesole

háttérben a dómmal és a harangtoronnyal
 
A Duomo-t (Dóm) - még a XI. század elején kezdték el építeni, a 13. század közepére fejezték be, a 19. század végén átépítették, így eredeti homlokzatából már semmi sem maradt. Harangtornya pártázatos felső kiképzésű. A templom belseje megőrizte középkori arculatát: háromhajós, román stílusú bazilika, kriptával és efölött emelt presbitériummal. A főoltár hármas képe, triptichonja Bicci di Lorenzo műve 1440-ből. A főoltártól balra levő kápolnában Szent Romulus és Máté evangélista 15. századi szobra látható. A templom legszebb része a Salutati-kápolna Salutati püspök síremlékével. Mino da Fiesole remekműve. Az oltár domborművei szinén az ő művei.
Sajnos csak kívülről láthattuk, mert zárva volt.
 
Duomo di Fiesole


 
Convento di San Francesco

 
Na, a bárban nem a legtutibb volt a választék, de örültünk neki, hogy van egyáltalán valami. Francesco és a szülei "zuppa di paste e fagioli"-t ettek, Katka meg én pizzát. A végén meg fagyit nutellával, én meg nutellás palacsintát.

 
A terasz egyik oldalán Fiesole főtere, a másikon a panoráma Firenze-re. Bezavart egy-két fa, de azért szép volt. 


A kései ebéd után Francesco-ék visszavittek a Santa Maria Novella-ra, Firenze (fő) vasútállomásásra. Elég necces volt, hogy elérem-e a vonatomat, de szerencsémre 5 perccel később indult el, így még kényelmesen meg is találtam a helyem.

Újabb fél óra alagutas vonatozást követően megérkeztem Bologna Centrale-ra. Itt meg, ahogy mentem a buszomhoz, kibe botlok bele?! Hát a másik Francesco-ba! Úgy látszik, ez egy ilyen nap! :-) Onnan aztán busz hazáig. Itthon rámtört a fáradtság, egész addig nem is éreztem.



LINKEK:

Firenze-ről bővebben MAGYARUL itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Firenze
Fiesole-ról bővebben MAGYARUL itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fiesole

 
 
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!