2013. november 5., kedd

MARRAKESH-CASABLANCA-RABAT - Marokkó - II. rész

2013. 11. 03.

MARRAKESH - Marokkó


9 órakor kelés. Gyors reggeli narancslé, majd készítettem pár képet a házról kívülről (mert lehet, hogy este már elindulunk Casablanca-ba).





Fouad-ékkal együtt mentem a Palais de Congres-be. Ott róluk meg a standról is készítettem képeket, mert ma volt a kiállítás utolsó napja.


Fati, Meryem, Fouad

Meryem, én, Fati


én, Fati


Ők maradtak a kiállításon, én meg mentem utamra.

Mivel vasárnap volt, és a Church of the Holy Martyrs-ban (Szent Mártírok temploma) a szórólapjuk alapján 10 órától mise van, elhatároztam, hogy odamegyek és megnézem. 10:22-re értem oda, de később kezdhették, mert nem sok mindenről maradtam le. Viszont mekkora élmény volt!!! :-) A templomról már írtam, hogy építészetileg kicsit arabos, afrikaias, és hogy tetszett. A közönség is eléggé kevert volt, a fele fekete afrikai, a fele pedig nyugati európai fehér. A zenét és az énekeket a fekete afrikaiak csinálták, hát az milyen jó volt!!! Ilyet eddig élőben még soha nem láttam, nem hallottam, és amit a TV-ben esetleg láttam is, meg sem közelítette a valóságot, szóval nagyon élveztem. Észre sem vettem, hogy repül az idő, és 11:17 lett, mire a misének vége lett.

VIDEO:

Innen aztán elindultam gyalog az Ave Mohammed V-en és most egy másik kávézóba ültem be reggelizni, ahol a Le petit déjeuner tradicionel-t választottam. Akkor még nem tudtam eldönteni, hogy ez marokkói vagy francia tradicionális reggelit jelent-e, csak később, mikor a Rozvány könyvet olvasgattam, akkor tudtam meg, hogy marokkói volt. A reggeli része volt ugyanis az „árpalepény mézzel” is, egy másik kenyérféleség, mint a khobz, csak nagyon puha, langyos, és fel volt tekerve, mint a palacsinta, és félbe volt vágva, valamint olyasmi miniben, mint az angol palacsinta. Ezekhez volt vaj, méz és lekvár. Inni pedig teát kértem (a forró italt mindig ki lehet választani, hogy mit kérsz), és frissen facsart narancslevet.
Még el sem kezdtem a reggelimet, mikor jött egy üzenet Gavin-től, hogy akkor mikor találkozzunk és hol. Gavin egy kollégám, aki egy évig itt van bázison RAK-ben, és előtte CRL-ban volt. Eddig személyesen nem találkoztunk, csak a Facebook-on akadtunk össze, és ott „beszélgettünk”. De mivel mondtam neki, hogy jövök, megbeszéltük, hogy személyesen is találkozunk. Na, ennek jött el most az ideje.

Megbeszéltük tehát, hogy a Koutoubia mecsetnél találkozunk. A reggeli után gyalog mentem le odáig. Közben lefotóztam a városháza-t is.


A mecsetnél kicsit várnom kellett rá, addig egy padon ülve napoztam. Hát mit ne mondjak, odaolvadtam rendesen! :-)

Mikor megjött Gavin, akkor egy rövid sétára mentünk a bazárba. Marrakesh medinája a UNESCO Világörökség része, 331-es referencia számon.

Majd felültünk az egyik kávézó tetőteraszára, ahol ő kávézott, én pedig egy mentateát ittam. És fényképeztem.


Panorámakép a kávézó tetőteraszáról

 Közben megbeszéltük, hogy akkor merre menjünk. A timár szuk, a bőrkikészítő műhelyek volt a célpont. Gavin-nek van térkép a telefonjában, ami arra volt jó, hogy legalább az irányt láttuk, hogy jó felé megyünk-e, mert azok a pici utcák azon sem voltak mind feltüntetve. Egy idő után hozzánk csapódott egy srác, aki felajánlotta, hogy elvezet a műhelyekhez. Ami jó is volt, mert magunktól még a telefon segítségével sem találtuk volna meg. Ott előkerítette nekünk azt az embert, aki kinyitotta a megfelelő kaput, majd körbekalauzolt bennünket. A kapuban kaptunk egy-egy köteg menta levelet, amit a bűz elől az orrunk alatt kellett volna tartani. De már nem volt az a nagyon meleg, így az az iszonyatos gyomorforgató bűz, amiről a könyv is írt, illetve mások elmondásából is hallottam, egyáltalán nem volt annyira gáz, simán fényképezgettem, és a mentacsokor sem hiányzott az orrom alól. Itt aztán szép kis „belépődíjat” elkértek, 150 MD volt, de legalább ezt is láttuk. A végén felkísért bennünket egy boltba is, de vásárolni egyikünk sem akart, így onnan gyorsan le is léptünk.














Kiderült, hogy a srác azért kísérgetett minket olyan lelkesen, mert drogokat árul, és Gavin-nek is felajánlotta, hogy ha bármire szüksége lenne, csak szóljon. Gavin mondta, hogy nem lehet, mert a munkahelyünkön ellenőrzik és kirúgnának, ha találnának valamit a tesztek, a srác el is fogadta. És volt annyira rendes, hogy elkísért egy darabon visszafelé is, a Ben Youssef Medresze-ig. Ahová készpénz híján nem mentünk be. Merthogy azt mind odaadtuk a timár szukban az idegenvezetésért. És csak a Jemma el Fna-n van a legközelebbi ATM, ahol pénzt vehettünk volna fel. Így a Medresze kapuján kívül mást nem láttunk, hanem elindultunk a Jemma el Fna felé.

Gavin a rózsaszín pólóban, a drogos a fekete pólós, fehér nadrágos, napszemüveges

Gavin a rózsaszín pólóban, a drogos a fekete pólós, fehér nadrágos, napszemüveges



Megint hatalmasat gyalogoltunk, hihetetlen nagy ez a medina. Innen már nem mentünk újra vissza a Ben Youssef-hez, mert addigra már késő is volt, és mire visszaértünk volna, be is zárt volna.

Gavin-től itt a Jemma el Fna-n vettem búcsút, haza kellett mennie. Én is elindultam a Koutoubia mecsethez, hogy lógjak egyet a Hop On-Hop Off-on és elmenjek vele a Palais Congress-hez. Míg ott vártam, leszólított egy Munír nevű srác, és vele beszélgettünk. Majd megjött a busz, és elmentem Fouad-ékhoz. Ők már elkezdtek összepakolni, úgyhogy beálltam segíteni nekik én is.

A pakolás végeztével az értékes és kisebb dolgokat haza vittük, a nagyobb dolgok meg majd később egy teherautóval jönnek le Casablanca-ba.

Pici pihenő után visszamentünk a Palais Congress-hez, mindannyian. Ott Fouad találkozott valakivel, majd miután megbeszélték, amit kellett, elmentünk a „Chez Lamine” nevű étterembe. Ez a hely arról nevezetes, hogy egy olyan szakács főz(ött) benne, aki a királynak is főzött. Ez nem jött le pontosan, hogy még most is ott dolgozik-e, vagy már nem, de mindenféle dokumentumok bizonyítják, hogy ez az ember nagyon híres szakás, és tényleg főzött a királynak is.


Itt Tanjia-t ettünk, ami egy marokkói specialitás. Ez tulajdonképpen bárányragu, tartósított citrommal, sáfránnyal, olívaolajjal és fokhagymával. Ez az étel a tajine-tól annyiban különbözik, hogy egy búbos kemencében sütik. Nagyon finom volt egyébként.

Középen a tálban van a Tanjia

Fati, Fouad

Fati, Fouad


A kemence, amiben a Tanjia-t készítik

Fati

Fati, Meryem

Innen aztán haza mentünk, ahol kb. fél 12-kor kerültünk ágyba.



Gavin-nel egyébként sokat beszélgettünk, hogy milyen az élet Marrakech-ben, és úgy vettem észre, hogy ő eléggé kiábrándult a helyből, nem igazán jött be a számítása, nagyon egyedül érzi magát. Nekem ez nagyon furcsa volt, hogy nem barátkozik helyiekkel sem, de hogy az ott élő külföldiekkel sem sikerült kapcsolatot kialakítania.


Ami nagyon furcsa volt, hogy a hozzánk szóló helyieket is szinte mindet lerázta, állandóan a „J’habite ici”-t (Itt élek) hajtogatta, majd annak, aki nem hitte, a lakcímkártyáját mutogatta.

Azt mondta, hogy csak a No1-ok európaiak, az összes többi pozíción marokkói crew van, és amit én láttam a repülőn (az a nagy kupleráj és fejetlenség) mindennapos. És hiába harcolnak ellene, nem tudnak mit tenni, mert nem talál meghallgatásra a panaszuk, a report-jaik. A helyi crew-kkal nem is járnak össze, de még az európaiak sem járnak össze, szóval eléggé magára maradt. Ezt nagyon furcsállottam, mert az elején mindenki annyira lelkes volt, aki megkapta ezt a bázist, vagy Fez-t.

Amikor elmeséltem Fouad-nak mindezt, ő is csak nézett nagyot, hogy hát ez nem lehet, itt valami nagyon nem stimmel. Mert pl. mondtam Gavin-nek, hogy láttam fiatalokat focizni egy pályán, miért nem áll be oda, erre azt mondta, hogy nem lehet, mert akkor jönnek a rendőrök, hogy „gay activity”(buzik) és bezárják őket. Hát nem tudom, ezt miért vagy honnan gondolja, de nagyon furcsa…


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2013. 11. 04.

MARRAKESH->CASABLANCA - Marokkó



Ma későn keltünk. Fouad elment korábban, neki volt valami dolga, majd én keltem, és a két lány csak utána. Én addig megragadtam az alkalmat és lefényképeztem a házat is, legalábbis azokat a részeit, amit én is használtam.

Ez volt a nappali, 3 oldalról körben ilyen kanapéval


ez volt itt az én alvóhelyem

ez az előszoba

balra a bejárati ajtó, és az előszoba
(telepakolva a kiállításról elhozott cuccokkal)

fürdőszoba-wc


konyha

A házban reggeliztünk, mikor Fouad megjött, ő hozott reggelihez valókat.

Volt már majdnem 14:00 óra, mire kipakoltunk újra a kocsiba, mert éjszakára az értékeket (tehát szinte mindent) felhoztuk a lakásba. Ekkor elindultunk, de a városon kívül a Marjane bevásárlóközpontnál megálltunk, mert Fouad itt találkozott és fizette ki a pasit, akinek a lakásában laktunk. A Mekiben vettünk egy kis kaját, meg innivalót, majd tovább álltunk. Ekkorra volt már délután 3 is.

Ugyanarra mentünk, amerre a La Palmeraie-be mentem pár napja a „zöld” busszal. Most nem mentünk annyira be, de Fouad meg akarta mutatni ezt is a lányoknak.

Aztán tovább a Guéliz hegyek lábánál.


Majd -mire jó ha az ember geológussal utazik- Fouad felhívta a figyelmünket, hogy egy geológiai látványosság mellett megyünk el; ez pedig Jbilets, ahol holdkőhöz hasonlító kőzetek vannak.







Aztán megálltunk és vettünk gránátalmát, jó sokat. Rögtön ott ettünk is belőle.

Ezután a két lány, de főleg Meryem, jól bealudtak. Én meg bámutam a tájat, ami a Guéliz hegyei után kisimult, és előbb sárga sivatag, majd rózsaszín sivatag következett. Tele oázisokkal, kecskékkel, vádikkal.

Már lement a nap, mire Casablanca-hoz értünk. A ShowRoom-ba (bemutatóterem) 18:30 körül érkeztünk meg.

Itt először lesokkolódtam, mert minden tele van kamerákkal, szinte az egész lakás, csak a fürdőszoba, wc és a konyha nem. Igazából egészen az ott-tartózkodásom végéig zavart ez a dolog, nem tudtam hozzászokni.

Felpakoltunk a lakásba, majd Meryem elbúcsúzott és elment haza. Fati, Fouad és én maradtunk.

Nem sokkal később elmentünk egy közeli pizzériába enni. Ez kb. 5-10 perc sétára van a háztól.

És basszus, gőzöm sincs, hogy hol vagyok!!! :-) A Rozvány könyv túl sok mindent nem említ Casablanca-ról, egy-két fő látványosságot csak, és „térképet” nem közöl. Fouad-éknak sem volt, így úgy érezem magam, mint aki az égből belepottyant egy bazi nagy város kellős közepébe.

A ShowRoom fogadó és dolgozó szobájában van egy sarok garnitúra is, én ott aludhattam. Ééééés forró vízben zuhanyozhattam és moshattam hajat! Ó, micsoda szuper érzés volt :-)
Ja, és itt már volt net is.

Aztán alvás.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2013. 11. 05.

CASABLANCA - Marokkó


Ez a nap volt az Arab Új Év napja. Szóval ma nem dolgoztak az emberek. Már aki. Mert boltok és vendéglátóipari egységek voltak nyitva rendesen.


Ma későn keltünk fél 10-10 körül. A Show Room-ban reggeliztünk, tükörtojást, sajtot, kenyeret. Az itteni khobz nem olyan, mint az eddig megismert arab kenyerek. Ez kb. 20 cm átmérőjű, és laposnak ugyan lapos, de nem annyira, mint az eddig megszokottak, hanem van puha belseje is. Fati ezt sohasem ette meg, mindig kikapargatta.

Délelőtt Fouad dolgozgatott, addig mi Fati-val a gránátalmákat pucoltuk meg, főleg azokat, amik hibásak voltak és nem álltak volna el már sokáig. A magokat nagyobb tálakba tettük, aztán be a hűtőbe. Ja, és persze közben a hasunkat is tömtük ;-)

Délután elmentünk a városba, kocsival. Tettünk egy jó nagy kört, nem is tudtam, hogy hol vagyok.

A Hassan II Nagymecsethez mentünk. Rengeteg ember volt itt, mert mint már említettem, az Arab Új Év napja volt, szóval sokan nem dolgoztak.

A tizenhárom évig tartó és hozzávetőleg 700 millió dollárt felemésztő vállalkozás eredményeképpen született a 25 ezer hívőt befogadni képes mecsetA világ leghatalmasabb látnivalói. . Casablanca a világ 10 hely, ahova sosem juthatsz el.   második legnagyobb Három-szurdok-gát, a világ legnagyobb erőműve. mecsetA 10 legismertebb kulturális műemlék. ével büszkélkedhet. Sőt a minaret Jam minaretje - emlékhely 1900 méteres magasságban. a maga 210 méteres magasságával egyenesen a világ legnagyobb ilyen építménye.





A mecset Marokkó korábbi királyának -II. Hassan- hatvanadik születésnapjára (1989) készült, és Mekka Mekka a XXI. századi monumentális építkezés útjára lépett. után a legnagyobb vallási emlékmű. Belső terében -melyben elférne a Notre-Dame- 25 ezer, azon kívül még 80 ezer embernek jut hely. Az építkezés 1980-tól 1993-ig egy francia építész -Michel Pinseau- tervei alapján zajlott, ennek ellenére a mecset minden ízében marokkói. A felhasznált építőanyagok -gránit, gipsz, márványGyönyörű chilei márvány barlang. , fa A világ legnagyobb fatárolója. és egyéb- Marokkó területéről valók, a carrarai fehér márványoszlopok és a muránói kristálycsillárok kivételével. Az utolsó öt évben 6000 hagyományos marokkói művész dolgozott azon, hogy a nyers építőanyagokat hihetetlenül aprólékos munkával feldíszítse mozaikkal, faragott gipsz bordűrrel, metszett és festett cédrusfa mennyezettel. E tradicionális díszítőelemek mellett a mecset számos modern tulajdonsággal bír, úgymint földrengésálló kialakítás, padlófűtés, elektromos ajtók, elcsúsztatható tető, valamint egy lézernyaláb, ami éjjel a minaret tetejéről Mekka felé mutat.




én is láthattam, hogy hogyan nyílnak ki azok a hatlamas ajtók.


Azt az ötletet, hogy a mecset mesterségesen feltöltött alapra épüljön, a Korán egy sora adta: ,,Isten trónja a vízre építtetett.” Az alap kétharmada betonpilléreken nyugszik. Az 1100 tonna súlyú, 5 perc alatt kinyitható tető alumíniumötvözetből készült. Az építéshez összesen 300 000 tonna korrózióálló betont és 400 000 tonna acélt használtak fel. A 22 hatalmas kapu bronz és titán, hogy ellenálljon a tengeri szélnek. A 9 hektáron elterülő mecseten belül található könyvtár, Korán-iskola, törökfürdő, múzeum Pakisztán történelmi épületei. és különböző konferenciatermek.

A II. Hassan-mecset ékes bizonyítéka annak, miként lehet az építési kultúrát érő külső hatásokat asszimilálni, ugyanakkor a technológiai újításokkal harmóniában, az eddig passzívan másolt hagyományos formákat sokkal hatásosabbá, frissebbé tenni. A mecset létrehozása közben sikerült hagyománytisztelő módon alkalmazni a modern eljárásokat. Ez olyannyira igaz, hogy Al-Idrissi Damaszkusz nagymecsetéről szóló nyilatkozata furcsa Különös épületek a világ minden tájáról. módon még ma is érvényesnek hat: ,,Itt van ez a mecset, mely nem hasonlít semelyik másikra a világon. Nincs másik mecset, amelyik ennyire szép arányokkal rendelkezne, vagy amelyik ennyire masszívan lenne megépítve, vagy amelyik ennyire kecsesen lenne ívelve, ennyire mesésen megrajzolva, vagy amelyik ennyire csodásan lenne díszítve aranymozaikkal, zománcozott csempékkel, fényesített márvánnyal.”

a mecset férfi imaterme belülről
(a képeket én készítettem)
ez volt az elektronikusan kinyíló ajtó mögött








ez már újra kint
Fouad jobb oldalt, háttal




én





Fati és én


Fouad (kezében pattogatott kukoricával)

és képek, ahol látszik, hogy az óceánra épült a mecset




én

én

ezen a képen egész hátul a bazi nagy hullámokban a pici pontok, azok a bártak, akik még ilyenkor is fürdenek az óceánban

Fati, Fouad

Számos casablancai vegyes érzésekkel viseltetik a mecsettel kapcsolatban. Egyfelől nagyon büszkék, hogy egy ilyen gyönyörű építmény díszíti városukat, másfelől a kivitelezésre fordított összegnek más felhasználási módját is el tudták volna képzelni. Egy biztos: Marokkóban ez az egyetlen olyan mecset, amely nem muszlim vallásúak számára is látogatható. (Belépődíj és csoportok vannak.)

A mecset után folytattuk a kört, és közben megálltunk egy gyümölcslevesnél gyümölcslevet inni. Ez olyan, mint egy kávézó, vagy bár, csak itt csak gyümölcslevet lehet kapni, abból viszont rengeteg félét. Mi is hárman három félét kértünk; Fati vegyes gyümölcslevet, Fouad avokádó levet, én meg gránátalma levet ittam.

Tovább folytattuk a kört, majd haza mentünk. Így már lett egy kis fogalmam arról, hogy hol is lakunk, és hogy végülis nem is annyira nehéz eltalálni a nevezetesebb helyek némelyikéhez, csak hát a távolságok baromi nagyok.

Casa-ban (ahogy a helyiek Casablanca-t hívják) messze nincs annyi külföldi, mint Marrakesh-ben. Sőt az volt az érzésem, hogy én vagyok itt az egyetlen turista :-)

Haza mentünk tehát, majd Fouad-dal lementünk egy boltba, bevásárolni a vacsorához, ami Tajine lesz, méghozzá olyan, amit Fati és én együtt főzünk! :-) Hú, olyan izgatott voltam… főzni is meg körmölni a receptet, meg képeket csinálni a fázisokról.

De előtte még csemegének főtt makkot ettünk. Már megint egy olyan dolog, amit életemben eddig még nem ettem! Főtt makk! Nem is gondoltam, hogy ehető. Jó sokáig kell főzni, majd a végén megpucolni és serpenyőben olajon picit átsütni. Naggggyon finom!!! Az állaga a gesztenye állagára emlékeztet, és ici-picit talán az íze is. De amiatt, hogy meg van sütve olajon, nagyon finom.


TAJINE RECEPT:


-          fél csirke, lebőrözni, ecetes vízbe áztatni

-          1 nagy hagyma, megpucolni, tajine aljába szeletelni (kb. 0,7 cm-es karikák)


-          külön tálban összekeverni: olaj, sáfrány, petrezselyem apróra vágva, ¼ savanyított citrom kis kockákra vágva, fokhagyma préselve, só, bors, kis víz


-          a csirkét kivenni az ecetes léből, a fenti szósz 2/3-ával bekenni, és egy edényben a tűzre tenni


-          egy másik hagymát nagy kockákra vágni, rátenni a csirkére


-          a maradék 1/3 szószba belekockázni még ¼ savanyított citromot, és őrölt köményt

-          félig puhán a csirkét átrakni a tajine-ba

-          krumplit nagy hasábokra vágni, rá a csirkére


-          feltenni a tajine-t a tűzre, rá a tetejét, és kb. 20 percig főzni


-          a csirkét néha meg lehet emelgetni, hogy a szósz alá is menjen, és ne égjen le

-          a csirke tetejét is meg lehet locsolgatni a szósszal

-          mikor majdnem kész, mellé kell tenni az olajbogyókat, és ráönteni a maradék szószt, tajine tetejét visszatenni


-          TIPP: ha túl sok a lé és a tajine oldalán kijön, akkor picit félre lehet tenni a fedőt




-          TIPP: lehet úgy is, hogy krumpli nélkül főzni, akkor sült krumplit lehet mellé csinálni

-          TIPP: mi mind a kettőt csináltunk, mellette is főtt, és sült krumplit is csináltunk



A főzés vége felé kiderült, hogy nincs kenyér, azt nem vettünk, így még leszaladtam egy kis boltba khobz-ért. Az első boltban, amit Fati mutatott az ablakból, már nem volt, onnan továbbküldtek egy másik boltba, ahol kaptam is.

Hazamentünk, és gin-tonic-oztunk, és megettük a tajine-t. Nagyon finom lett :-)

Aztán Fouad előhozta a gitárt, és énekelt. Többnyire csak ő. Fati meg egy idő után hastáncos ruhát húzott, és táncolt. Aztán mi ketten is beálltunk. Jó kis este volt :-)



Stílusosan a Casablanca dal Fouad előadásában
(bocs, a villanyt felkapcsolhattam volna korábban is)
VIDEO:


ELŐZMÉNY ITT, FOLYTATÁS ITT!


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!