2013. január 28., hétfő

2013. 01. 26-28. VASON és környéke (Monte Bondone) - Olaszország

 
 
 
2013. 01. 26.
Vason
 
 
Ma hajnalos műszakban dolgoztam, BRI, WAW-t repültünk.
Mivel három óra után értem csak haza, így a 16:10-es vonatot esélyem sem volt elérni. Így a 18:10-essel mentem. Szombat lévén még a Bologna Centrale-ra menő buszt is meg kellett néznem, hogy mikor megy, mert az sincs olyan sűrűn, mint hétköznap.
Először megvettem a jegyem, ami csak másodjára sikerült, mert az első automata valamiért nem fogadta el a kártyámat, majd benéztem az at'c-be, hogy hátha ott van Giovanni, vagy Francesco. Giovanni ott is volt, így beugrottam hozzá kicsit, mert volt még idő a vonatom indulásáig. Beszélgettünk kicsit, majd átmentem a Mc Donalds-ba kaját venni, majd felszálltam a vonatomra.
Meglepően gyorsan eltelt az a majd' 3 órás út. 10 perc késéssel, 21:02-re értünk Trento-ba. Alberto a pályaudvaron várt, és a nagypapája kocsijával vitt fel a kb. 20 km-re kévő Vason faluba, ahol a nagypapa vett egy házat, az egész családnak. A falu kb. 1600 m magasan van, így szerpentineken kanyarogtunk felfelé.
Alberto megmutatta a szobámat és a fürdőszobámat. A legfelső emeleten laktunk, Alberto a szülei szobájában, én meg az övében.



A szobámnak jó fenyő és faillata volt.
Aztán lefeküdtem aludni, mert azért ez egy baromi hosszú nap volt, mindenféle pihenés vagy alvás nélkül.


-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2013. 01. 27.
Vason
 
 
Reggel fél 11 körül keltem. Alberto kb. 1 órával korábban.
Az ablakomból szép kilátás fogadott.
 
 
Reggeli után elmentünk a boltba,  mert venni kellett pár dolgot. Én vettem képeslapokat meg hűtőmágnest is. A bolt mellett van egy érdekes templom, a két oldala üvegből van, így át lehet látni rajta, illetve a hátteret a természet adja.



Visszafelé a Hotel Montana előtt lefényképeztem a "jégfát".



A ház előtt, ahol laktunk van egy ilyen kis kereszt, amit Maria Rosa készített, akik vigyázni szoktak a házra, mikor nincs ott senki, rendberakják a kertet, de akkor is segítenek, ha ott van a család, főzni, takarítani, stb. Szóval sok ilyen kereszt van a faluban, és Alberto nagypapája is megkívánt egy ilyet, elsóhajtotta magát, aztán mire legközelebb megint eljöttek ide, a kereszt ott várta.


Aztán csináltam pár képet körbe a kilátásról a hegyekre.


Ebéd után (amit Maria Rosa készített) elmentünk Alberto-val és megmutatta a környéket.


Ház... szinte minden oldalról betemetve hóval

Itt laktunk, ez a hegy túloldaláról nézve a ház a hegytetőn


Lago di Lágolo (fentről, egy sárkányrepülős ugrós helyről nézve)

Lago di Lágolo (Alberto)





Templom az erdő közepén. Érdekessége, hogy nyitott, nincsenek falai, csak oszlopok.






Alberto a nagypapa Skodájával

Ez egy laktanya volt


Sífelvonó

Ilyen nagy hó is volt...

Meg ilyen kisebb is...



A ház közelről



Hazamentünk, és rá pár percre Edo is megérkezett. Ekkor együtt teáztunk, a nagypapa (Antonio), a nagymama (Renata), Alberto, Edo és én.
Aztán Maria Rosa elkezdte elkészíteni a vacsorát, amit Knedel-nek hívtak, és olyasmi, mint a knédli, csak ebben van a zsemle meg a tej mellett sonka, szalonna, sajt és tojás is, és így lesz a gombóc, amit nem köretként, hanem levesként esznek, mert ami vízben kifő, az lesz a leves leve. Ízesítve persze.
A vacsorához lehoztam a bort és a csokikat is, amiket nekik hoztam, hisz vacsorára már mindenki ott volt, Maria Rosa férje is megérkezett. A pilóta  kekszen a fiúk külön jót mulattak, hisz Edo nemrég lett kapitány, most januárban végezte el a tanfolyamot, eddig másodpilóta volt.
A bor mind egy szálig elfogyott.
Desszertnek Maria Rosa csinált valamilyen fagyis dolgot, finom volt.
Aztán az idősek elmentek, mi meg hárman lent maradtunk, és teásztunk, beszélgettünk, meg filmet néztünk. Olaszul. Így én egy idő után, kb. 11-kor felmentem aludni. A fiúk még befejezték a filmet.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2013. 01. 28.
Vason, Lago di Lágolo
 

Másnap reggel 08:30-kor keltünk, mert 09:30-kor el akartunk indulni korcsolyázni, vissza a Lago di Lágolo-ra. Csak egy korcsolya volt otthon, egy 40-es, ez jó volt Alberto-nak meg nekem is, csak Edo-nak akartunk szerezni egy 43-as, vagy 44-est. Sajna nem sikerült, így csak Alberto meg én koriztunk.

Alberto


Edo és én (az első bizonytalan lépések)


Na jól van, megy ez!


Egy esés...

Edo fényképez, én meg megyek tovább

Aztán 11:30 körül hazamentünk, mert most nem volt Maria Rosa, és mi csináltuk az ebédet, ami egyrészről az előző napi maradék felfrissítése volt, a leves felmelegítése, és hús grillezése. Van bent a konyhában egy kandalló, és ott a parázson grillezte Edo a húsokat.

Ez az ablakom:

Ő pedig egy igazi mókus volt fénykorában

Ebéd után a fiúk pihentek egyet, én meg elmentem sétálni a környéken, a másik irányba indultam el, mint eddig mentem. Errefelé elég közel jönnek a síelők az úthoz, úgyhogy őket fotóztam. Sajnos az idő nem volt olyan szép, mint előző nap, jöttek lefelé a hófelhők, szürke volt minden, és a szél is fújt és vitte a havat.












Majd rájöttem, hogy az szép, hogy most lefelé megyek a hegyről, de vissza is kell mászni majd, így egy idő után visszafordultam és továbbmentem a másik irányba is, ami az előzőhöz képest sík terep.






Aztán mikor visszamentem, teáztunk egyet, hatan, mert Maria Rosa még nem volt ott, majd a három idősebb elindultak sétálni, mi meg le Trento-ba, hogy a 17:10-es vonatot elérjem.


Necces volt, éppen hogy csak elértem. A vonat 5 perc késéssel érkezett meg Bologna Centrale-ra, így az utolsó 81/91-essel jöttem haza. 9 körül itthon is voltam.